A hang, amitől a mélykómás kisfiú felébredt + Videó + Képek

A gyereklélek valami hihetetlen finom anyagból van gyúrva, az ő világukat nagyon kell vigyázni, felelősen kell mutatni nekik a klasszt, a szépet, hogy megtanulják az igazságot, megtanuljanak harcolni, erkölcsösen viselkedni – mondta el az MNO-nak Szabó Csilla első CD-jéről, amely rögtön több díjat söpört be, sőt az év gyermeklemezévé választották. Bábszínházról, mély gyökerekről, a kómából felébredő kisfiúról és arról is beszélgettünk, hogy hogyan lehet közel férkőzni a gyerekekhez. Interjúnk.

– Kórházban töltött hét év? Hogy került oda?
– Megelégeltem a zenei pályát, és azt mondtam: most pedig elmegyek egy rendes munkahelyre, és dolgozni fogok, mint a többi ember. Bekopogtam egy kórházba, és azt mondtam, hogy szeretnék ápoló lenni, ez volt ugyanis a gyerekkori álmom, én pedig nem adom fel az álmaimat. Megkérdezték, mihez értek, mondtam, hogy semmihez, óvónő voltam. Így lettem segédápoló. Aztán onnantól kezdve keltem minden áldott nap hajnali négykor, annak ellenére, hogy régen hajnali négykor jártam haza, vagyis lehetetlen volt, hogy tizenegynél hamarabb felkeljek. De mégis keltem négykor szakadatlanul, szorgalmasan, egy percet sem késtem, és megtanultam a praktikus dolgokat. Hoztam, vittem, megetettem, fürdettem a gyerekeket.

– Hogy terelte vissza a Jóisten a zenéhez?
– Egyszer csak felkaptam egy doktor bácsi gitárját a sarokból, azt se tudtam, kié, nagy csönd lett a folyosón. Jöttek ki a gyerekek a kórtermekből, hihetetlen jó hangulat kerekedett, leültek a vizitelő orvosok, mindenki összeszaladt a kórházban, hogy mi folyik itt. Csupa hófehér nővér, orvos, pizsamás gyerek. A főnővér pedig észrevette, hogy ez igazán nekem való dolog, fel is kapott, majd elvitt az intenzív osztályra, hogy ott is játsszak a gyerekeknek. Azóta nem vagyok segédápoló, mióta fellátogattam a gitárommal az intenzíven fekvő balesetes kisfiúhoz, aki napok óta mély kómában volt. A vigasztalós dalt játszottam neki, a Mit tehetnék érted? címűt. Felébredt. Beszaladtak az orvosok, levették a gépekről, én meg hazamentem, meg voltam rémülve, hogy valami rossz történt. Másnap visszamentem, azzal fogadtak, hogy a kómás kisfiú felébredt. Akkor dőlt el a sorsom, hogy gitáros lélekápoló leszek.

– Melyik történetre emlékszik a legszívesebben a hét év alatt?
– Egy nagyobb fiúcskára emlékszem a legszívesebben, akinek hónapok óta nem volt egy mosoly sem az arcán. Kint óriási meleg volt, állt a levegő, negyven fok. Viccből azt mondtam a fiúnak, hogy van egy varázsgitárom, és esőt tudok varázsolni. Elkezdtem játszani, és abban a pillanatban leszakadt az ég, zuhogni kezdett az eső. Olyan jó volt látni, hogy a gyerek újraéledt. Utána mindig úgy hívott, hogy varázsló.

– Hogy esett a lemez címére a választása?
– Valami mindig szép, ez egy Moha bácsi-kötetben lévő mese. Ez az én életfilozófiám. Szeretem az életet játszani, annak ellenére, hogy sok szomorúság vesz körül, bohókás ember vagyok. Kimegyek az utcára, és rózsaszín szemüvegen át látom a világot, ugyanakkor tudok nagyokat szomorkodni, de mégis az a klassz benne, hogy tényleg mindig szép valami. Nekem ez lett a vezérelvem. Meg kell látni a szépet. Tudom, hogy a gyerekek csak a jót látják a világból, ők a rosszat rögtön elfelejtik. Ezt is a kórházban figyeltem meg: a gyerekek gyűlölnek betegek lenni, nem szeretnek szenvedni, és nem is tudnak, mert azonnal meglátják, hogy mi abban a jó. Valami tényleg mindig szép.

– A lemezen található dalok szövegének nagy része erdélyi költőktől származik: Kányádi Sándor, Kovács Ferenc. Honnan fakad ez az Erdélyhez való kötődés?
– Tíz éve járunk Erdélybe a családdal. Ami fontos és szép dolgok történtek velem, azok mind Erdélyben történtek, ott kerültem közel az erdélyi irodalomhoz is. Besétáltam egy könyvesboltba, és a polcon szemben ült velem egy könyv: száz erdélyi költő verse volt benne gyereknek. Akkor még csak érlelődött, hogy legyen gyereklemez, az a könyv viszont eldöntötte, hogy igen, lesz CD-m.

– Ki segített a lemez zenéjében?
– Jenei Szilveszter vette kezébe a zenei atyáskodást a lemez fölött, vele már nagyon régóta dolgozunk együtt, ismeri a zenei világomat. Úgy éreztük mindketten a lemezkészítés közben, hogy maximálisan adjuk magunkat. Nagyon elégedett vagyok ezzel a lemezzel, és remélem, hogy sikerül betörni a piacra. A világ tele van erőszakkal, de persze gyerekműsorokkal meg nincs tele a padlás.

– A gyermeklemezen szerepel egy Kányádi-versből készített klip is. A klip helyszíne Esztergom, a Szent István megkoronázása című szobor környéke a bazilika kertjében. Miről szól a dal?
– Röviden felvázolva: az idősebb nemzedéktől átveszik a fiatalok a terhet. A filmen az idősebb nemzedék megformálója maga Melocco Miklós – aki a szobrot készítette – és felesége. Nagy dolog, hogy Melocco Miklós elvállalta, eljött életképnek, háttérszereplőnek egy kliphez az általa készített nagy szobor árnyékában. Amikor készítettük a klipet, éppen Kányádi Sándor hívta őt telefonon. Melocco pedig ezt mondta: „Éppen itt ülünk miattad”. Olyan jó, hogy ilyen szépen összeállnak a dolgok, és olyan jó, hogy az én álmom megvalósult: kedvenc helyemen, a nagy emberek alkotásainak árnyékában született meg a videó.



– Mi a nagy álma?
– Szeretném, ha a lemezem úgy jutna el a gyerekekhez, mint anno hozzánk Halász Judit, hogy a mostani gyerekek azt mondhassák: mi a Csillán nőttünk fel.

– Tervez következő lemezt?
– Most még kipihenem az előzőt, de már tele vagyok újabb ötletekkel, gondolkodom, hogy lehet viccesebb, játékosabb, vagányabb lemezt alkotni. Most egyelőre örülök a lemeznek, hogy ilyen szépet sikerült létrehozni, és még nem engedem el a lemezt, mert szeretném megérlelni.