Cudar út vezetett az állampolgárságig

A Die Welt beszámol arról, hogy megkapta német állampolgárságát az első „korcs”. A Die Presse szerint értelmesebben is el lehetne költeni a szocialisták által kormánypropagandára kidobott pénzt.

Die Presse (Diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilap Az SPÖ-t támadják a kormányreklámok miatt című cikkében ismerteti az osztrák politikai életet is uraló vitát: meddig tart a polgárok tájékoztatása, és hol kezdődik a kormánypropaganda. Az ÖVP egyáltalán nem örül annak a hirdetéssorozatnak, amely ezekben a napokban jelent meg napilapokban, és a kormány teljesítményét dicséri. „Ezt velünk nem beszélték meg, és nem is tájékoztattak bennünket” – bírálta a kialakult helyzetet csütörtökön Josef Pröll (ÖVP) alkancellár szóvivője, aki nem osztotta Werner Faymann (SPÖ) kancellár irodájának értékelését, miszerint itt a kormány tájékoztatási kötelezettségének tesz eleget. A kampányban a kormány sikereit dicséri a konjunktúra fellendítése és a munkaerőpiac területén, valamint jelentős területet kaptak a szociális, az egészségügyi, az infrastrukturális, az oktatási és a nőügyi tárca eredményei – mindegyik a szocialisták vezette minisztérium. „Ez nem a kormány tájékoztatója” – nyilatkozta Pröll szóvivője. Az ellenzék táborát is felháborította a kormány önreklámja. Az FPÖ az üggyel kapcsolatban csütörtökön az adófizetők zsebében történő mocskos kotorászáson háborgott, a BZÖ ablakon kidobott pénzről beszélt, a zöldek viccesen egy feledhető „öntömjénezési hullámról” beszéltek.

Die Welt (Welt.de)

A konzervatív német napilapban Sascha Lehnartz Német állampolgárság egy „korcsnak” című cikkében ismerteti egy különös honosítás történetét. Daniel Rouxel számára a második világháború szerdán ért véget, a párizsi követségen megkapta a német állampolgárságot. A 66 éves Le Mans-i férfi számára happy enddel ért véget életrajzáért folytatott küzdelme. Rouxel 1943. április 2-án Párizsban „egy német gyermekeként” látta meg a napvilágot. Apja a Wehrmacht katonája, anyja egy francia nő volt. Egész gyermekkoromban csak „korcs németnek” és „kurafinak” neveztek – nyilatkozta Rouxel a lapnak. Éppen ezért kimondhatatlan örömet okoz neki a német állampolgárság. Apja német nevét is szeretné a vezetéknevéhez hozzáfűzni.

Mathilde, Daniel Rouxel anyja a háború végén Észak-Franciaországból Párizsba menekült. Fiát korábban már egy árvaházra bízta, ott élt négyéves koráig, amikor a kis bretoni faluban élő nagyanyja magához vette. Mathilde 1942-ben beleszeretett Otto Ammonba. Az őrmester egy német légelhárító üteg parancsnokának a titkára volt Pleurtuit-ben, Normandiában, Mathilde a kantinban dolgozott. Daniel 1943-ban született, apját időközben áthelyezték Guernsey-be.

Ammon a visszavonulás harcai közepette, 1945. január 11-én egy gránátszilánk következtében életét vesztette a Bad Bertrich-i katonai kórházban. Az ottani katonai temetőben nyugszik ma is. Mielőtt elesett, a 22 éves férfi arra kérte Stuttgart közelében élő családját, hogy gondoskodjanak franciaországi gyermekéről. Az anya ezt elutasította és inkább édesanyjára bízta a gyermeket. Daniel Mégrit-ben, egy 600 lakosú breton faluban lakott. A nagyanyja szégyenkezett „korcs” unokája miatt, ezért rendszeresen bezárta a tyúkólba. A polgármester a templomba menet is azon szellemeskedett, hogy mi a különbség a fecske és a németek között? Ha a fecske elköltözik, viszi magával a fiait, a német nem. S az önkormányzatnál is rendszeresen azt kérdezték, mit írjanak az apja nevéhez: ismeretlen vagy ócska német. Ilyen megaláztatásokat majdnem minden „német” gyermek átélt a háború utáni Franciaországban. De egy ponton eltér Rouxel története a többiekétől. Apja családja a háború után kereste vele a kapcsolatot. Daniel 12 évesen találkozott először német nagyszüleivel, nagybátyjával és nagynénjeivel Unterweissachban. Rouxel anyja akkor három éve halt meg, az utolsó évben sikerült rávenni, hogy beszéljen az apjáról. Azóta tudja, hogy a szülei valóban szerelmespárt alkottak.

1994-ben kezdte el Rouxel a saját és sorstársai szenvedéstörténetét a közvéleménnyel megismertetni. Daniel Rouxel ma a Szívek határok nélkül szervezetben tevékenykedik, mely a háborúban születettek problémáit ismerteti a francia iskolákban. Örömmel állapította meg, hogy a fiatalok hozzáállása nagyban megváltozott, számukra a világháború már őstörténetnek számít. Majd nevetve annyit mondott: „Sokan sikknek tartják, ha valakinek német az apja”.