Halálkufárok irányítják évek óta az egészségügyet?

A káosz megszüntetése után központosítani kell az egészségügyi alap finanszírozását. Oberfrank Ferenc kutatóorvos szerint a rendszert súlyos bizalomdeficit terheli, a kormányzat pedig az orvostársadalom egy kapzsi kisebbségével köt szövetséget a tisztességes többséggel szemben. Közvetve és közvetlenül is kimutatható: az egészségügyhöz való hozzáférés és az ellátás minősége összefügg a halálozással és a megbetegedésekkel is. Az MNO az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezető igazgatójával beszélgetett.

Az egészségüggyel kapcsolatos teljes jogi szabályozást felül kell vizsgálni, egyrészt az alkotmányos keretekből, másrészt a népszavazás következtében kialakult társadalmi konszenzusból kiindulva – fogalmazott az MNO-nak Oberfrank Ferenc. Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezető igazgatója szerint innen kiindulva kell megújítani az egészségügyi rendszert. Jelenleg totális zűrzavar uralkodik, amely a különböző impulzusok hatására a jogszabály-alkotási dühnek, a pótcselekvésnek az eredménye. Szerinte a kialakult helyzet kezelésére egy év „intenzív osztályos ellátást” kell beterveznie az új kormánynak, újra rendszerré kell szervezni a szétesett elemeket, össze kell hangolni a tevékenységeket.

1.0: a felelősség

A szakember szerint központosítani kell az egészségügyi alap finanszírozását is, és „a beszerzéseket egy átmeneti időszakban központilag az E-Alap kezelőjének kell intéznie”. Ehhez Oberfrank szerint lényegében adottak a jogszabályi feltételek. Felhívta a figyelmet arra is: az intézményeknek hatalmas a szállítói tartozása, s ebből külön-külön csak hátrányos módon tudnak kijönni. Oberfrank Ferenc úgy látja, fel kell tárni, hogy a tartozásokért mennyiben felelős az állam a kiszámíthatatlan egészségpolitika és finanszírozás miatt. Górcső alá kell venni a finanszírozás módszerét is. Mindezért az államnak felelősséget kell vállalnia. „Fel kell tárni azt is, hogy mekkora felelőssége van a fenntartónak, illetve a kórházi menedzsmentnek.” Ennek figyelembevételével kell megállapítani a szanálás terheit és levonni a következtetéseket is – teszi hozzá a tudományos kutató. Itt nincsen üzleti titok, közpénzekről van szó, az adó- és járulékfizető polgárok számára a legteljesebb nyilvánosságot kell biztosítani.

A válságkezeléssel párhuzamosan a politika dönthet arról is, hogy milyen decentralizált rendszert kíván létrehozni, hová telepíti vissza a forráskezelést.

2.0: az egészségpolitika kialakítása

A szakember szavai szerint jelentős források szabadulhatnak fel így a rendszerben, „amit nem szabad elvenni az egészségügytől, hanem elsősorban az emberi erőforrások jobb megbecsülésére kell felhasználni”. A források pontos ismerete lehetőséget ad arra is, hogy a hiteles ágazati szereplők megfelelően érvelhessenek a politika és a közvélemény előtt. Ebben az esetben már lenne lehetőség valódi egészségpolitika kialakítására, felállítva a nemzeti prioritásokat. A forrásokat e prioritások mentén kell visszatáplálni a rendszerbe, „kialakítva a megfelelő munkamegosztást és struktúrát”.

Oberfrank hangsúlyozta a lehető legnagyobb átláthatóság és társadalmi nyilvánosság fontosságát, s hogy kivétel nélkül minden szereplőt be kell vonni a folyamatba, a gyengén szervezetteket pedig ebben segíteni kell. Olyan nagy a tét, hogy ehhez nemzeti szövetségre, strukturált párbeszédre van szükség – jelentette ki Oberfrank Ferenc.

3.0: együttműködés, jutalmazás, ha kell, büntetés

A prioritásokat a politikának kell kijelölnie, s azokat a szakmai és gazdasági szereplőket, akik ezeket támogatják, „jutalmazni” kell. „Aki nem partner e prioritásokban, de konstruktívan vesz részt a folyamatban, annak korrekt, kiszámítható feltételrendszert kell biztosítani.” Ám következetesen diszkriminálni, büntetni kell azokat, akik akadályozzák a folyamatot, vagy tisztességtelenül járnak el. Így olyan helyzet állítható elő a szakember szerint, amikor szembe tudunk nézni az egészségügy súlyos helyzetével. Amennyiben egy jól tájékozott társadalom – s a „szövetségnek” éppen ezt kell biztosítania – „tétlenül tűri azt, ami kialakult, az halálra ítélt közösség”. A népszavazás szerencsére kizárja ezt az alternatívát, Oberfrank szerint az emberek megszólíthatók ebben a kérdésben.

A rendszerváltozás ellenére alapvető közösségi képességek nem váltak közkinccsé, így maradt a demokratikus deficit, a dialógusképtelenség, a konszenzusteremtő készségek hiánya. Az egészség ügye olyan fontos, hogy okos politikával még ezekben is nagyot lehetne előrelépni, aminek más nagy társadalmi kérdések is hasznát látnák. Közösségi élménnyé kell tenni az egészség megőrzését. Erre most komoly esély nyílik – tette hozzá a szakember.

A politika minden ügyet megmérgez

Az egészségtudatosság is egyenlőtlenül oszlik el, ahogy az egyéb javak is – feleli Oberfrank kérdésünkre. Szép számmal vannak emberek, akik ezt felismerték, és hitelesek. A politikának az lenne a dolga, hogy „felerősítse a hangjukat, hiszen nem kell mindent a politikának magának megoldania”. Szavai szerint helyzetbe kell hozni a hiteles, a társadalomban bizalmat ébresztő embereket. „Rajtuk keresztül a politika önmaga iránt is bizalmat ébreszthet, mert a jelenleg felé áradó bizalmatlanság megöl mindent.” Amint a politika megpróbál ügyeket kisajátítani, azzal azonnal lerontja azt a maga hitelességi nívójára. Az emberek pedig nem látják, hogy a politika valójában tükör, ezért csak egy önmaga árnyékán túllépő politikai kezdeményezés vezethet sikerre.

Az alap: a bizalom

A szakember szavai szerint „a bizalom kérdése alapvető” motívum, ennek hiányában akár bele is halhatnak az emberek. Nem mennek el orvoshoz, nem tartják be az előírtakat, vagy könnyen manipulálhatókká válnak. Hiába a rossz légkör, az „összes társadalmi tekintély közül még mindig az orvosokat” övezi a legnagyobb bizalom. Oberfrank szerint az orvosok többsége rendes ember, ám „van egy hangos, erőszakos és kapzsi kisebbség”, a politika pedig a tisztességes emberekkel szemben hajlamos újra és újra velük szövetkezni. Pedig a számban és morálisan is fölényben lévőkkel kellene új szövetséget kötni. Rendkívül megosztott az orvostársadalom is – véli a kutatóorvos.

„Kiégett, csalódott, mert közjót szolgáló misszióját nem ismeri el a társadalom.” Elviselhetetlen a jövedelmi és munkahelyi helyzetük, illetve a társadalmi és etikai elvárások között meglévő óriási feszültség. Ennek feloldása nem csak pénz kérdése. A politikának itt kezdeményeznie kell, „párbeszédhelyzetbe kell hoznia az ágazat összes szereplőjét”. Jelenleg rendetlenség és bizalmatlanság uralkodik, „sürgető össztársadalmi igény a bizalmi légkör megteremtése”.

A magyar egészségügy Waterlooja

Válságban van az egészségügy, az elmúlt húsz évben mindig is komoly politikai ütközetek színtere volt ez az alrendszer. Hatalmas feszültségek halmozódtak fel és sültek ki itt. Ez a mostani válság meddig vezethető vissza?

Az utóbbi években az SZDSZ politikája hatalmasodott el – felelte a szakember kérdésünkre. Szerinte csak a romboló káosz maradt utánuk, minden döntéshozónak és társadalmi tekintélynek hatalmas a felelőssége. Megemlíti azt is, hogy sehol a világon nincs könnyű helyzetben az egészségügy, hiszen egymásnak is ellentmondó társadalmi és piacgazdasági nyomásnak van kitéve. Az igazságos, biztonságos és hatékonyan megszerezhető ellátás „rendkívüli feladat elé állítja a társadalmakat”. Itthon sajnos eddig nem vontuk le a tanulságokat a tévedéseinkből, hiányzott az önkorrekció képessége – ezek azok a tényezők Oberfrank szerint, amelyekkel tovább nehezítjük a magunk helyzetét. Ebben felelős a politikai, de a szakmai elit is – teszi hozzá.

A magyar egészségügy Waterlooja a néhány napja megkötött megállapodás – állítja a szakember a kormányzat és egyes ágazati szervezetek között született egyezséggel kapcsolatban. Szerinte az csupán elodázta, a következő kormányra tolta át az egészségügy válságának megoldását. Nem kezeli a problémákat és nem nyit új távlatokat az ágazat előtt – jelentette ki Oberfrank. Az asztalnál ülők vagy nem képesek a problémák felmérésére, vagy egyszerűen nem is akarnak a valódi bajokról beszélni.

Igaz, szerinte maga a rendszer nem tud összeomlani, legfeljebb „a megfogyatkozott számú orvos primitív eszközökkel áll majd a beteg mellett, megnőnek a szövődmények, például a nem megfelelő kórházhigiéné miatt, megszaporodnak a szervezetlenségből származó tragédiák, amikor a mentő nem tudja, melyik kórházba kell vinni a beteget, aki lehet, hogy közben meg is hal, de mindenképpen romlanak a felépülési esélyei”.

Szoros az összefüggés

Magyarországon közvetve és közvetlenül is ki lehet mutatni, hogy az egészségügyhöz való hozzáférés és az ellátás minősége összefügg a halálozással és a megbetegedésekkel is – hívta fel a figyelmet a szakember kérdésünkre, hogy a mortalitási és a demográfiai folyamatokba milyen beleszólása van az egészségügynek. Azokban a megyékben, ahol rosszabb a hozzáférés, „a halálozási számok is rosszabbak”. Hiányzik a népegészségügyi program is. A személyre szabott egyéni ellátáson kívül a populációszintű egészségfejlesztés is nagyon fontos. Ez sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre, mint a kurációra, bár a kettőt össze kell hangolni, hogy ne legyen romboló érdekellentét – hívja fel a figyelmet a kutatóorvos. Sokéves, szervezett és kitartó munkára van szükség, ez a nemzet sorskérdése is.