Csermely Péter: Tiranai lepel – Tanú

Ugye, magának is elborította a könny a szemét, drága Albán Úr, hogy tegnap Ő is ott állt büszkén a gonoszul vihogó bírák előtt, mint egykoron Georgi Dimitrov, és kiosztotta az egész náci törvénykezést, visszafordította rájuk az aljas vádjaikat, és harsogó szavakkal bélyegezte meg a gyilkos, diktátoros rendszerüket, igen, így cselekedett a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr, amikor a Zuschlag-féle ügyben faggatták a könyörtelen Fideszes pribékek. Hát, még most is elcsuklik a hangom... Ahogy dörgő hangon olvasta a koncepciós bíróság fejére, hogy ő ott sem volt, nem is tudott semmiről, a Zuschlag János Urat meg csak futólag ismerte, tehát amikor ezeket kihívóan odavágta a jobboldali ítélőszéknek, csodálatos volt, aranyos Albán Úr, feledhetetlen, hősi pillanat volt. Egy kicsit megint jó volt baloldalinak lenni, különösen, hogy a Gyurcsány Ferenc Úr szavaiból cáfolhatatlan bizonyossággal kiderült, hogy legfőképpen a Deutsch Tamás lopott, és a gazember Szíjjártó helyett csak azért fogták el az ártatlan Zuschlag Urat, mert ki volt adva az ügyésznek, hogy valami fiatalt kell letartóztatni. Ha van igazság a földön, akkor szégyenében elsüllyedt volna az a szélhámos vérbíró, akin látszott, hogy kéjelegve akarja végignézni a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr mártíromságát, de megszégyenült, és Gyurcsány Ferenc emelt fővel hagyhatta el a termet, semmit nem tudtak felhozni ellene, és még a keresztkérdésekre is válaszolt. Tanulságos órák voltak ezek, démoni tekintetű Albán Úr, mert minden Baloldali Érzületű megtapasztalhatta, hogy mi vár majd rá a Fideszes Rögtönítélő Bíróság színe előtt, amit az a disznó Balsai fog vezetni. Hát ez vár rá. Hogy fogják a Gyurcsány Ferenc Urat, elhurcolják a családja köréből, le, a távoli, elhagyatott vidékre, és ott gestapós jogászok vallatják egy olyan ügyben, amit kezdettől fogva a Deutsch Tamás követett el. Márpedig olyan ügy milliószámra van, amit a Fideszesek elkövettek, tehát se szeri, se száma nem lesz a Baloldali Mártíriumnak, komolyan mondom, ahhoz képest, ami ránk, modern és igazságos baloldaliakra, a köztársaság igaz híveire vár, a Horthy-korszak maga volt a peresztrojka, higgye el, megborzadt kis Albán Úr. Itt azonban megállunk, azt mondjuk: elég, és felemeljük a fejünket a Fideszes bakancsok talpa alól. Mert mi is történt ez után, ott, a tárgyaláson, drága Albán Úr? Hát az történt, hogy a Gyurcsány Ferenc Urat elengedték. Olyan férfiasan állta a kínokat, és olyan keményen nem tűrte a megalkuvást, hogy a bírónak nem volt pofája elítélni. És ez nagyon fontos dolog, példamutató mindannyiunk számára, magának is, aranyos Albán Úr, mert ugye nem gondolja, gyermeki szelídségében, hogy magát nem ítélik majd hosszú várfogságra? De ítélik. Tehát be kell olvasni majd nekik bátran, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Milyen tanú? Ki? A Gyurcsány Úr? Mármint azt tetszik mondani, hogy tanú volt, nem vádlott, tehát nem is ítélhették el? És ezt komolyan gondolja, édes, naiv Albán Úr? Nem ismeri maga a Fideszes jogot, azt ítélnek el, akit akarnak, teljesen mindegy, hogy milyen címen hívják be, azért lett tanú a Gyurcsány Úr, mert így igazat kellett mondania, és tudták a gonoszok, hogy ezzel még külön szenvedést okoznak neki.

Lejegyezte: Csermely Péter