Jobb, mint a horror

Sarah Palin – egykori alaszkai kormányzó, alelnökjelölt – nemrég megjelent könyve még a bestsellerek „királyát”, Stephen Kinget is letaszította trónjáról – írja a BBC. A Guardian tudósítása szerint egy brit diplomata megkérdőjelezi az amerikai-brit csapatok iraki inváziójának legitimitását, hiszen a katonai akció nem bírta az ENSZ-tagok többségének, de Nagy-Britannia lakosságának támogatását sem.

BBC

Vezeti a toplistákat Sarah Palin könyve – írja a BBC. A Going Rogue: An American Life (nagyjából Külön úton: Egy amerikai élete) októberben már az előrendelési listák élére került, most azonban megjelent, és már az első héten félmillió példány kelt el belőle.

Palin memoárjával ezen a héten még a bestsellerek „királyát”, Stephen Kinget is letaszította trónjáról, Obamát pedig egyenesen állva hagyta: az elnök korábban megjelent könyvét csupán 67 ezren vették meg a megjelenését követő héten – egyedül Bill Clinton „My Life” című alkotása ért el még Palinnél is jobb eredményeket.


A republikánus alelnökjelölt ugyan már lemondott alaszkai kormányzói tisztségéről, konzervatív körökben azonban továbbra is rendkívül népszerű. Jól jelzi a politikusasszony táborának méretét, hogy megjelenése ismét kiemelkedő nézettséget biztosított az egyébként gyengélkedő Oprah-shownak.

A könyv címe egyébként arra utal, hogy Palin – állítása szerint – a tavalyi kampánykörúton igyekezett saját akaratát megvalósítani az elnökjelölt John McCainnel szemben.

The Guardian

Megkérdőjelezhető az iraki invázió legitimitása egy magas rangú brit diplomata szerint – tudósít a Guardian. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még 2002 novemberének elején elfogadta azt a határozatot, mely engedélyezte a fegyverellenőrök visszatérését Szaddam Husszein országába. Az inváziót jóváhagyó második határozat azonban sosem született meg, emiatt állítják a háború egyes ellenzői, hogy a fegyveres beavatkozás nemzetközi jogot sértett.

Ezt az állítást a brit kormány természetesen mindig is tagadta. Sir Jeremy Greenstock, az Egyesült Királyság akkori ENSZ-küldöttje azt is megosztotta az iraki háború tanulságainak levonásával megbízott Chilcot-bizottsággal, hogy még lemondásával is fenyegette a kormányt, ha a BT-ben nem sikerül tető alá hozni a második határozatot. „Én magam közöltem a Külügyminisztériummal, hogy a saját pozícióm is megfontolás tárgya, ha a dolgok ilyen fordulatot vesznek” – mondta.

Komoly problémát jelentett ezen felül Washington barátságtalan magatartása. A nagykövet szerint „az Egyesült Királyság konszenzust célzó próbálkozásainak igen kevés esélyük volt a sikerre. Ezen a nehéz helyzeten csak rontott, hogy bárki, aki követte az események menetét, jól láthatta, az Egyesült Államok nem támogatja aktívan ezeket a kezdeményezéseket. Egyértelmű volt, hogy Amerika háborúra készül, akár támogatja ezt Nagy-Britannia, akár nem”.

Greenstock azt is közölte a bizottsággal, minden erejével igyekezett legalább pár hónappal elhalasztatni az inváziót, hogy az nemzetközi megegyezés keretében indulhasson meg, az USA nyomása azonban kudarcra ítélte erőfeszítéseit. „A miniszterelnöknek [Tony Blair] talán mindösszesen két hetes haladékot sikerült elérnie, nem többet”.

Sokan gyanították, hogy a két vezető (Bush és Blair) 2002 áprilisi találkozója az amerikai elnök texasi farmján fordulópontot jelentett a tárgyalás során – Greenstock ezt is megerősítette. „A crawfordi [ebben a texasi városban található a Bush-ranch) találkozó után észleltem, hogy az Egyesült Királyság egy egészen másfajta tárgyalásba kezdett, mely nem volt teljességgel átlátható számomra”. „A 2003 márciusi akciót törvényesnek, legitimitását azonban kérdésesnek látom, hiszen a katonai akció nem bírta az ENSZ-tagok többségének, de Nagy-Britannia lakosságának demokratikusan észlelhető támogatását” – összegezte véleményét Greenstock.