Kritizálja az ÁSZ a rehabilitációs foglalkoztatás rendszerét

Jelenleg feleannyian sem részesülnek foglalkoztatási rehabilitációs támogatásban, mint amennyire pénz és szükség lenne, a rendszer viszont csak akkor lesz fenntartható, ha átalakítják – derül ki az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének (ÁSZKut) friss tanulmányából, melyet kedden mutattak be a fővárosban.

Pénzügyi szempontból fenntarthatatlanná vált a foglalkoztatási rehabilitáció sokelemű és esetenként túlságosan nagyvonalú támogatási rendszere – mutat rá az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének friss tanulmánya, amelynek főbb megállapításait kedden ismertették Budapesten.

Pulay Gyula, az ÁSZKut főigazgatója elmondta: a magyar támogatási rendszer legsúlyosabb hiányossága, hogy nem különbözteti meg a sikeres foglalkoztatási rehabilitáció alapeseteit, vagyis a teljes, a részleges és a védett foglalkoztatást igénylő rehabilitációt. Hangsúlyozta: az integrált körülmények között megvalósuló teljes rehabilitációhoz nincs elég támogatás, miközben bőkezűen támogatják a részleges rehabilitációt és a védett foglalkoztatást.

Az ÁSZKut a tanulmányban a sikeres foglalkoztatási rehabilitáció három alapesetét különbözteti meg. Egyrészt a teljes rehabilitációt, amikor a megváltozott munkaképességű személy a rehabilitáció befejezése után további segítség nélkül az egészségesekkel azonos termelékenységű munkát tud végezni. Részleges rehabilitáció esetén a munkavállaló a rehabilitáció után is rendszeres segítséget igényel a munkavégzéshez, és csak alacsonyabb termelékenységű munkát képes végezni. A védett foglalkoztatást igénylő rehabilitáció során pedig alkalmassá teszik a munkaerőt egyszerűbb munkák elvégzésére, de egészségkárosodása miatt csak védett környezetben és az átlagostól elmaradó termelékenységgel tud dolgozni.

Pulay Gyula elmondta, hogy a tanulmányban feldolgozott adatok alapján a támogatási rendszer potenciális célcsoportja mintegy 250-300 ezer ember, azonban jelenleg évente mindössze 110-130 ezer munkavállaló részesül foglalkoztatást segítő támogatásban, illetve szolgáltatásban. A főigazgató ismertette: a jelenleg rendelkezésre álló költségvetési előirányzatokból lényegesen több megváltozott munkaképességű embert lehetne foglalkoztatni, ha alkalmazásuk integráltabb formában valósulna meg, valamint ha a védett szervezeti foglalkoztatást szociális foglalkoztatással lehetne felváltani. Ezenkívül a rehabilitáció végeztével meg kellene követelni a rehabilitációs intézkedés értékelését, és a támogatás időszakát csak a legszükségesebb esetben lehetne meghosszabbítani – fűzte hozzá.

Nagyon fontos azoknak a szabályoknak a megalkotása, illetve kiterjesztése, amelyek az egészségkárosodást szenvedett munkavállalót és munkáltatóját a foglalkoztatás fenntartására késztetik. Ezért a munkáltatóknak több szakmai segítséget kellene kapniuk a teljes rehabilitációt lehetővé tevő munkakör kialakításához és a munkahely szükséges átalakításához. Az ÁSZKut tanulmánya rámutat: olyan komplex rehabilitációs rendszert szükséges kialakítani, amely alkalmas évi 50-70 ezer megváltozott munkaképességű ember rehabilitációját, majd munkába állását hatékonyan segíteni.

A 2010-es költségvetés tervezetében 45 milliárd forint szerepel a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Pulay Gyula az MTI kérdésére elmondta, hogy a támogatási rendszer már az idén is finanszírozhatatlan volt, és a továbbiakban is csak akkor lesz fenntartható, ha átalakítják.

(MTI)