Báger Gusztávnak két könyve is megjelent a közelmúltban. Tavaly a Míg leírom, felébredek, idén pedig a Hidegfront című kötetét adta ki a Tiszatáj Könyvek, a neves folyóirat műhelye. Mint Báger Gusztáv költészetének rendszeres tanulmányozója, tudom, hogy versírói magatartását jelentős mértékben meghatározza a groteszk iránti fogékonyság, a tudományok iránti nem mindennapi affinitás. „Ágynak dőlt bizony, belázasodott a Vers, / össze-vissza harangoznak a metrumok, / az ékesszólás konstitúciója szétporzó a romokban” – írja az Egészség című költeményében. E műben megelevenednek a verstani meghatározások, hogy eljussunk a lét végső értelmének firtatásáig anélkül, hogy a költő csalhatatlan világképletet akarna reánk erőltetni.
Báger briliáns stilisztikai értékkel hiteti el olvasójával azt, ami látszólag képtelenség. Érzékivé teszi a fogalmakat, ugyanakkor racionalizálja a költői képet is. Dús képzelete végigvisz egy epigrammán egy teljes költői képet, amelyet közben egy kicsit szándékosan kancsallá vagy groteszkké tesz.
Az új kötetben nem csak ez a rontott palacsinta tónus a jellemző, gyakori a hosszú, novellisztikus, a világ lényegét megmagyarázni vágyó költemény. Az intellektus remekbe szabott játékossága ezekben a meditatív belső monológokban sem hagyja cserben a költőt. Memoriter helyett címmel ír filozofikus ódát a szótárhoz, hiszen a szavak a költészet építőkövei. A Hát című költemény pedig azzal a nyelvtani szabállyal indít, hogy „Háttal nem kezdünk mondatot”, s végződik élet és halál lényegének költői csodájával. Báger Gusztáv nem tér ki napjaink kilátástalanságának ábrázolásától.
A Gyomorország ciklusban találkozunk szinte minden szörnyűséggel, ami és aki itt és most megkeseríti mindennapjainkat. „Kidobták a fürdővízzel együtt a gyereket, / a babonák letiltásával együtt, ami helyes volt, /száműzték az igaz Isten tiszteletét is, / a tudományt tették vallássá” – szól a Helyzetjelentés panasza. A Válság-show, a Tanítás, a Névtelen falánkok találkozója című, elkeseredett tónusú költemények elénk tárják azt a borzalomvilágot, amelynek a költő szerint is alapvetően meg kell változnia minél előbb. Ez a világ minden érdekességére kiterjedő, különös és különleges költészet, amely egyszerre modernista és konzervatív, népies és urbánus, a humorra és a tragikumra egyaránt fogékony, megérdemli a Tiszatáj című folyóirat rangos díját.
origo.hu
Most minden kiderült Magyar Péterről a hangfelvételekből
