Egyszer csak ott volt: hidegen és feltörésre várt

Egyszer csak ott volt: hidegen, világosan, és feltörésre várt. 1935. január 24-ét írtak, amikor hosszas kísérletezést és több sikertelen próbálkozást követően a vásárlók elé vitték a dobozba porciózott sört.

Ennek már hetvenöt éve, a sörösdoboz pedig kultikus tárggyá vált, múzeumokban állítják ki és gyűjtők lelkesednek érte. Az újítás az Egyesült Államokban ünnepelte világpremierjét, a sört dobozban kínáló német származású Gottfried Krueger azonban olyannyira bizonytalan volt a dobozos sör sikerét illetően, hogy New Jersey-i főzdéjétől jó messze, a Virginia állambeli Richmondban kezdte árulni. Úgy gondolta, ha nem tetszik az embereknek, akkor sem éri kár északabbra fekvő sörfőzdéjének hírnevét – magyarázta Kevin Logan, a Massachusetts-beli East Tauntonban működő sörösdoboz-múzeum vezetője.

A fémdoboz azonban jó esélyt jelentett arra, hogy a serfőzdék bővítsék ügyfélkörüket, korábban ugyanis csak 50 kilométeres sugarú körben érte meg kiszállítani a nedűt, hogy nagyobb gond nélkül újra tudják tölteni a kiürült palackokat. Arról nem is szólva, hogy fémdobozokból kétszer annyit tudtak felpakolni a kocsikra, mint üvegekből. Az American Can csomagolócég azonnal ráharapott a sörözdoboz ötletére. Az ötletből azonban nem könnyen lett valóság, „mert hát nem ugyanaz zöldborsót és sört tenni a fémdobozba” – mesélte Logan.

A sör ugyanis reakcióba lép a fémmel, így elsőször ízsemleges belső borítást kellett kifejleszteni. A sör ráadásul szénsavas, vagyis a nyomás is kihívás elé állította a dobozgyártót. Próbálkozások után végül 1933-ra elkészült a tökéletesnek gondolt sörösdoboz, de Krueger mester különleges sörét ekkor még csak kétezer sörbarát kóstolhatta. 1935. január 24-én azonban már bárki megvehette, az újítás hatalmas siker lett.

Az esztendő végéig 200 millió doboz kelt el. A 0,33 literes dobozok akkoriban még fehérbádogból készültek, súlyuk pedig 100 gramm volt. Emellett formájuk is más volt: a sörösdoboznak volt nyaka, kinyitni csak egy különleges formájú eszközzel lehetett. Akinél nem volt, az könnyen szomjan maradhatott. Manapság a dobozokat már alumíniumból gyártják, kevesebb mint 25 grammot nyomnak, és „felpukkantani” is jóval könnyebb őket. A doboz fedelébe épített pöcök ötlete egyébiránt 1963-ban egy piknikező amerikai férfi fejéből pattant ki, aki nyitó híján egy kődarab segítségével törte fel a dobozt. A dobozos sör szempillantás alatt leigázta a világot, 1936-ban már Európában is forgalomba került. 1937-ben Nagy-Britanniában például már 23 sörfőzde bizonyult elég bátornak ahhoz, hogy pléhdobozban kínálja az italt. A söreiről világhírű Németország azonban még évekig ellenállt az újításnak, és csak 1951-ben hódolt be az új divat előtt, a „Modern élet: dobozba a sört!” jelmondattal.

(MTI)