Kalandra fel! – rajtol a kézilabda-Eb

Ausztria öt városában kedden kezdődik a 9. férfi kézilabda-Európa-bajnokság, amelynek keretében a magyar válogatott a határhoz közeli Bécsújhelyen játssza csoportmérkőzéseit. Legjobbjaink talán a legnehezebbnek mondott csoportba kerültek, s a válogatott keret kijelölése körüli gondok is azt sugallják: férfi kéziseink szerény reményekkel vágnak neki a kéthetes tornának.

Ugyan a sportág fényes történelme az előző század harmincas éveitől íródik, az első Európa-bajnokságra mégis 1994-ig kellett várniuk a férfi kézi szerelmeseinek. A földrész legjobbjai azóta kétévente adnak randevút egymásnak, azaz gyors pótlásába kezdtek az elvesztegetett évtizedeknek. A torna erejére mi sem jellemzőbb, mint hogy a sportág sajátosságaiból adódóan (tudniillik Európában mívelik a legmagasabb szinten) az aranyéremnek talán nagyobb a presztízse, mint egy interkontinentális tornán aratott győzelemnek. A legtöbb sikert eddig a svédek könyvelhették el, eleddig négyszer akasztottak aranyérmet a nyakukba (ám gyanítható: még jó ideig várniuk kell a vikingeknek hasonló bravúrra).

A nagy kézilabda-hatalmak közül szinte minden nemzet megnyerte már egyszer a tornát, kivéve Horvátországot és a spanyolokat. Talán az idei lesz az ő esztendejük? Talán.

Ám ez kevésbé lehet igaz a mieinkre. S nem csak azért, mert bitang nehéz csoportba kerültek (hogy messzire ne menjünk, a világbajnok franciákkal játszunk egy kvartettben), ugyanis több ügy is elvonhatta a válogatott tagjainak figyelmét a felkészülésről. Évek óta meghatározó világklasszisunk, Nagy László nem tartott a kerettel az alpesi országba, még nem döntötte el, hogy a jövőben a magyar vagy a spanyol nemzeti csapat mezét kívánja-e magára ölteni. Ifjabb Mocsai egy tornán elhagyta a csapatot, akár a futballistáknál Gera, míg irányítónk, Császár Gábor lényegében az indulás pillanatában került az utazók listájára: légiósunkat fájó kézfeje akadályozta a teljes értékű edzés elvégzésében.

Ezek után nem csoda, ha a magyar vezetés nem fogalmazott meg elérhetetlen célokat, a hatodik hellyel már elégedettek lennének. Mi is. De milyen messze van az a helyezés, messzebb, mint a tavalyi világbajnoki vagy az eddigi legjobb eredményünk, az 1998-as hatodik pozíció.

A csoportok:
A (Graz): Horvátország, Oroszország, Norvégia, Ukrajna.
B (Linz): Dánia, Ausztria, Szerbia, Izland.
C (Innsbruck): Németország, Lengyelország, Szlovénia, Svédország.
D (Bécsújhely): Franciaország, Spanyolország, Magyarország, Csehország.

A mieink programja:
Január 19. 20.15: Franciaország.
Január 20. 20.15: Spanyolország.
Január 22. 20.15: Csehország.
(Amennyiben csapatunk továbbjut, Innsbruckban folytathatja a küzdelmeket a középdöntőben – ehhez az első három hely valamelyikét kell elérnie.)