Az öklön ülő madár kötelez

Emese álmától a középkor uralkodói ábrázolásain át a magyar kártya lapjaiig számos helyen bukkan fel a sólyommotívum. Mint valami titkokkal övezett rítus, több mint ezer éve a magyar kultúrtörténet része, a solymászat jelenét azonban kevesen ismerik.

Lassan, komótosan lép a férfi, mint valami dámát, úgy hordja a karján a madarát. Előttük vizsla keres, messze dereng a határ. A solymász megáll. Mintha koronájától fosztaná meg, gondos mozdulatokkal veszi le a vándorsólyomról a sapkát. A madár hatalmas szemeivel a semmibe mered – jelre vár. Lendül a kar, száll a sólyom, fekete ponttá lesz az égen. Látja, amit lát, mégis érzi az ember: solymász és madara között a távolság soha sem több, mint karnyújtás. A pillanat töredéke sem pereg el. Mint a ménkű vagy nyíl, úgy csapódik zsákmányára a sólyom, esélye sincs a menekülésre. A küldetés bevégeztetett. Ki tudja, hányadszor az emberiség történetében.
– Kerecsen-, vándor- vagy északi sólyom, héja, sas netán karvaly, az ázsiai ember már több mint egy évezrede is vadászott ragadozó madarakkal – meséli a Magyar Solymász Egyesület (MSE) titkára, Wrábel György, aki, ahogy mondja, beleszületett a solymászszenvedélybe. Édesapja is solymászott, az ő példáját követte. Évek óta héjával és kutyával jár vadászni, a madarat családi háza kertjében tartja, Budapesten. A solymászat az életének fontos része. – Megfelelő háttér nélkül persze nem menne – teszi hozzá sietve. A vadászati szezonban másfél-két órát tölt reptetéssel, gondosan eteti a madarat, nincs nap, hogy ne foglalkozna vele. – Ragadozó madarat tartani csak látszólag vadromantikus kedvtelés: teljes embert igénylő feladat – szögezi le.
A solymászatot a magyarság eredettörténetével összekapcsoló legendák önmagában is érdekessé teszik a vadászatnak ezt a módját, hát még ha számba vesszük, hány ponton tűnnek fel a történelemben ilyen-olyan formában a mindig titkokkal övezett solymászok. Az ősmagyarok totemállatként tisztelték az északi sólyom Nyugat-Szibériában honos alfajának megfelelő turult, ebből kiindulva a legvalószínűbb, hogy a honfoglaló magyarok hozták be Európába a solymászatot. A középkorban az udvari élet fontos része lett, a huszadik századig, a lőfegyverek végleges térhódításáig alapvető vadászati mód volt. Sólyommal vadászott Szent István, II. Lajos, III. Béla dinárjára pedig lovassolymász-ábrázolást veretett. A feljegyzések szerint még Mária Terézia is solymászott. Bár egyértelműnek tűnik, hogy a solymászat nem más, mint ragadozó madarakkal történő vadászat, valójában több száz év sem volt elég, hogy a fogalom kikristályosodjon.
A solymászat vadászat, fizikai teljesítményt igénylő sport, biológiai megfigyelés, elmélyült meditáció, a természettel való együttélés kifinomult formája, hagyományőrzés, egy közösség összetartó erejének megtapasztalása, összefoglalva: a solymászat életforma – vallja Aradi János, az újjáalakult Magyar Solymász Egyesület első elnöke. A felsorolás végtelen, minden solymász kicsit másként fogalmazza meg a saját hitvallását, de a lényeg egyetlen szóban sűrűsödik: solymásziasság. Mindaz a megragadhatatlan erkölcsi tartalom, amely a természettel, kutyájával és madarával teljes összhangban vadászó solymászt megkülönbözteti a zsákmányszerző körútra induló csúcsragadozótól.
A solymászok hazai egyesülete tavaly ünnepelte fennállása hetvenedik évfordulóját, évkönyvük külön fejezetet szentel a magyar solymászat etikettjének. A „megfertőződés” még kevés, ebben minden solymász egyetért. Az első sikeres zsákmányszerzés öröme, a jogos elismerés még nem jelenti azt, hogy a solymász révbe ért. A solymásztársadalom viselkedési szabályait egy életen át tanulja, aki a köreikbe lép, és számos stáción túljutva éri el azt is, hogy „a mai pénz és hatalom sugalmazta eredménycentrikusságot felválthassa benne a természetben eltöltött és megfigyelt élmények bölcsessége”. Az öklön ülő madár kötelez – áll egy köztiszteletben álló előd, Bechtold István intelme az egyesület által használt solymászavató tőr dobozán. A látszólagos cél, a zsákmányszerzés ellenére a solymászatban soha nincs befejezettség.
Kérdés persze, akkor mégis miért. – Vadászösztön, csapatszellem, szabadságérzet – szedi össze a kulcsszavakat az MSE titkára, Wrábel György, választ keresve arra, ami egy solymásznak olyan evidens, mint a vajas kenyér: miért éri meg a huszonegyedik században sólymot tartani, fáradságot és költséget nem kímélve reptetni, etetni, nevelni, szabályokkal és adminisztrációval bajlódni? – Nem éri meg – mondja, persze a hétköznapok haszonelvű mércéje szerint.
Magyarországon a solymászat szigorú jogi keretek között űzhető, két jogforrás, a vadászati és a természetvédelmi törvény rendelkezéseit is szemmel kell tartania annak, aki solymászatra vállalkozik. A természetvédelmi jogi vizsga mellett a lakóhely szerinti vadászkamaránál vadászati vizsgát, külön solymászati vizsgát is kell tenni, a vadászkutyákat is le kell vizsgáztatni, és a madár beszerzése sem egyszerű. Egy vándorsólyom ára 100-200 ezer forint, és akkor még nem számoltuk a madártartás költségeit. Solymász nyilvánosság előtt csak akkor tarthat bemutatót, ha illetéket fizet, engedélyt kér, vadászathoz pedig a területi vadászkamara engedélyét kell kérnie. A madarak gyakorlóröptetéséhez a helyi vadásztársaságok engedélyét is ki kell kérni, ennek hiányában a solymász szintén jogszabályt sért.
Mégis van egy kétszáz fős mag, amelyet nem tántorítanak el az akadályok. – Az egyesület százötven tagja és több tucat tagjelöltje között akad sebészorvos, kutató, de még opera-énekesnő is – mondja Wrábel György. A közösség összetart, minden szervezett vadászat ünnep, a közös szenvedély rituáléja. Húsz-harminc solymász három nap alatt legfeljebb ötven apróvadat (fácánt, mezei nyulat, vadkacsát) ejt, s a természetvédők időnként felerősödő támadásaival szemben a solymászok igyekeznek is hangsúlyozni: a pedző vadászat a leghumánusabb vadászati mód, amely a természetben percenként ezerszer ismétlődő eseményt reprodukál. A vadnak tisztességes esélye van a menekülésre, a sebzés minimális.
A modern kori solymász azonban vadak helyett gépmadarak között is reptet. Kevesen tudják, hogy a madárcsapatok elriasztására szívesen alkalmaznak solymászokat a reptereken; öt éve Ferihegyen is. A reptéri solymász napi tizenkét órán át repteti madarát, ezreket szolgál. A nehézkes gépek előtt utat nyit, s hogy megéri-e, eszébe sem jut latolgatni. Hivatása a szabadság.

UNESCO-kérelem. A solymászok független érdek-képviseleti szervezete, a Magyar Solymász Egyesület tavaly kezdeményezte a hazai UNESCO-bizottságnál, hogy a solymászat kerüljön be a magyar szellemi kulturális örökség jegyzékébe. A kérelmet már előterjesztették aláírásra az oktatási és kulturális miniszter elé. Az UNESCO kezdeményezésére létrejött jegyzék célja, hogy minden tagországban legyen egy folyamatosan bővíthető lista, amely a szellemi kulturális örökség, a társadalmi szokások, a rituálék, a szájhagyomány útján terjedő kifejezések, a hagyományos népművészet jegyzékét tartalmazza. A listára 2009-ben három új elem került fel: a mezőtúri fazekasság, a kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya és Kalocsa élő hagyományai. Az UNESCO nemzetközi jegyzékének (az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája) százhatvanhat eleme között 2009 óta egy magyar kultúrkincs akad: a mohácsi busójárás.