A mediterrán éghajlatot kedvelő, ragyogó sárga virágú Acacia dealbata a botanikus kertben nyáron a szabad ég alatt, télen – fagyérzékenysége miatt – fóliasátorban él. Az év első két hónapjában kis sárga bolyhokból álló, kellemes, finom illatot árasztó bugáikkal kápráztatják el a kert látogatóit. Természetes élőhelyén a mimózafa akár harmincméteresre is megnő, Szegeden azonban jóval alacsonyabb, s fiatalkorában a törzsét is megdöntötték kissé, hogy beférjen a fóliasátorba.
A fajokban rendkívül gazdag akácianemzetség első példányait a XVII. században Farnese bíboros hozta Amerikából Európába, ahol a fagymentes Földközi-tenger környékén gyorsan elterjedtek. Az akáciafélék igazi haszonnövények: némelyik fajt a fája, más fajokat a kéregből nyerhető cserzőanyag miatt termesztenek, a fák vagy cserjék virágát pedig az illatszeripar használja előszeretettel, de az utóbbi időben sok helyütt díszítőnövényként is elterjedt. A mimózafa mindenféle kezelés, hajtatás nélkül kezd el virágozni január elején, ezért kedvelt a kertészek körében is.
Nizzában, Dubrovnikban és Kotorban ilyenkor virágkarneválokat és bálokat tartanak az év első virágainak tiszteletére, hogy megköszönjék azt a jelképes napsütést, amelyet a különös szépségű, sárga virágok hoznak a szürke, téli időjárásba. Az arborétumban található mimózafa rokona a különösen érzékeny, érintésre a leveleit összehúzó mimózának, a lila virágú növény azonban nem fa, hanem félcserje – mondta Németh Anikó.
(MTI)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!