Most döbbenten hallgattam Herényi Károlyt, aki Boross Péter MDF-ből való kilépése után közölte: a mai MDF az antalli örökség letéteményese. Herényivel a 90-es évek kezdetétől hosszú ideig jó viszonyban voltam, tehetségesnek és rokonszenvesnek találtam mint a fórum szóvivőjét. Annak idején nem látszott nagyra törőnek, sőt arra esélyesnek sem. Szerényen meghúzódott Lezsák Sándor árnyékában vagy fényében. Valószínűleg az iszákjában rejtőző marsallbotról csak ő maga tudott. Mondhatom, hogy csalódtam benne? Aligha. Azt a mértéket nem ütötte meg. Csalódás helyett inkább csodálkozást érzek. Számomra a rendszerváltozást követő években, egészen a miniszterelnök haláláig az Antall József által vezetett MDF volt a pártok közül a legelviselhetőbb, bár Csurka szakdolgozata rádöbbentett a fórumban lévő eszmei zagyvaságra és bornírtságra, majd számos politikusának képtelenségére. Később Szabó Iván borzalmas tagságról beszélt, miközben a hal fejével kapcsolatos alapismérvről megfeledkezett. Gondolom, nem árulok el vele titkot, ha elmondom: Antall József sem volt elragadtatva az akkori MDF-es elit egy részének tehetségétől és világlátásától.
(Magyar Nemzet, 2010. február 27.)
origo.hu
Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”
