A szakemberek csak nemrég figyeltek fel az óceán, különösképp az áramlatok szerepére Grönland három kilométer vastag jégtakarójának olvadásában. Az Atlanti-óceán északi részén a közelmúltban változott a tenger áramlása, ezért nagy mennyiségű szubtrópusi víz jutott el északra – magyarázta Fiamma Straneo, a kutatás vezetője a Science Daily tudományos hírportál szerint.
Az amerikai Woods Hole oceanográfiai intézet és a Maine Egyetem kutatócsoportja két átfogó felmérést végzett 2008 júliusában és szeptemberében. Hajóról és állandó, víz alatti mérőállomásokról is gyűjtöttek adatokat a kelet-grönlandi Sermilik-fjordban. A száz kilométer hosszú, jeges fjord a Helheim-gleccsert köti össze az Irminger-tengerrel. A Helheim-gleccser csupán a 2003-as évben több kilométerrel zsugorodott, haladási sebessége pedig csaknem megkétszereződött.
Straneo szerint ez az első alkalom, hogy ilyen meleg vizet észleltek Grönland fjordjaiban. A szubtrópusi vizek igen gyorsan folynak keresztül a vizsgált fjordon, így fokozhatják a gleccser végének olvadását – mondta a Woods Hole oceanográfusa. Mélyen a Sermilik-fjord belsejében a kutatók 4 Celsius-fokos szubtrópusi vizet is találtak. Ezenkívül a hőmérséklet szezonális változását is nyomon tudták követni 19 műholdkapcsolatos hőmérőkkel felszerelt hólyagos fóka segítségével. Az adatokból kiderült, hogy a jégtakaró körüli vizek júliustól decemberig melegszenek, és hogy egész évben jelen van a szubtrópusi víz. A tengeráramlatok változása rendkívül gyorsan, hónapok alatt kihat a gleccserekre – tette hozzá Straneo.
A kutatás rámutat arra, hogy milyen keveset tudunk az óceánok és a gleccserek egymásra gyakorolt hatásáról, amely még csak nem is szerepel az éghajlati modellekben. Ahhoz, hogy a tengerszint várható emelkedését pontosabban meg lehessen határozni, több folyamatos megfigyelésre van szükség – hangsúlyozta a kutató.
(MTI)
