Mint a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) honlapján olvasható, a meteorraj az éjszaka utolsó óráiban, a hajnali pirkadatot megelőzően látszik majd. A látvány azonban megéri a fáradtságot, mivel a meteorok nagyon hosszan, több másodpercig repülnek a légkörben, fénylő csíkot húzva maguk után.
Az Éta Aquarida története 1863-ban kezdődött, amikor Hubert A. Newton ősi rajok adatait vizsgálta. Ekkor figyelt fel az április végi, május eleji aktív periódusra, és egészen a Kr.u. 401-ig visszamenően talált feljegyzéseket a raj jelentkezéséről. Hivatalosan 1870-ben fedezte fel a jelenséget G.L. Tupman, majd 1876-ban Alexander S. Herchel felismerte, hogy a raj a Halley-üstökösből visszamaradt por. Maga az üstökös 1986-ban járt utoljára Föld-közelben, manapság az Uránusz pályáján túl található. A Föld a visszamaradt port májusban és októberben keresztezi: májusban az Éta Auqaridákat, októberben az Orinoidákat csodálhatjuk.
„Egy öreg meteorrajjal van dolgunk. Ezért lehet megfigyelni olyan régóta, ezért annyira komplex a szerkezete. A maximuma idén május 6-án hajnalra várható. Sajnos az utolsó negyedben lévő Hold zavarni fogja a megfigyelést, de a tapasztalatok szerint ekkora holdfázis mellett már érdemes vizuális észleléseket folytatni, csak ne a Hold felé nézzünk, hanem észak-északkelet felé” – emeli ki az MCSE honlapja.
(mti)
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
