Óriási küzdelem várható a „halálcsoportban”

Az egyre inkább közelgő labdarúgó-világbajnokságot felvezető sorozatunk mai részében a G csoportot mutatjuk be, melyben Brazília, Portugália, Elefántcsontpart és Észak-Korea legjobbjai küzdenek majd egymással. A négyesből kétség kívül két válogatott lóg ki, Brazília felfelé, Észak-Korea pedig lefelé, már ami a várható erőviszonyokat jelenti. Ám balgaság lenne lebecsülni az ázsiai válogatottat, elvégre 1966-ban már egyszer megtréfálták az olasz és a most is ellenfél portugál nemzeti tizenegyet.

Brazília

Bár a futball őshazájának Angliát nevezzük a hagyomány szerint, sokaknak a brazil foci jelenti a sportág alfáját és omegáját. Az szinte nem is kérdés, hogy a legtöbben a „szambakirályokért” szorítanak majd június 11. és július 11. között a kerek világon, s rájuk fogadni éri meg a legjobban, elvégre biztos befutónak tűnnek. Igaz, értük lehet a legkevesebb nyereséggel pénzt felmarkolni a fogadóirodáktól (Észak-Korea győzelméért ezerszeres pénz nyerhető). A brazil válogatott, vagy ha úgy jobban tetszik, a selecao brasileira eddigi története során ötször hódította el a világkupát (1958, 1962, 1970, 1994, 2002), s jelenleg is első helyen áll a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, azaz a FIFA világranglistáján. Brazília a dél-amerikai selejtező zónából került ki a vb-re, elsőként zárva a sorozatot, egy ponttal megelőzve Chilét. A csapat csupán két vereséget szenvedett 18 mérkőzés alatt, mindkétszer idegenben (Bolívia 1-2, Paraguay 0-2).

Carlos Dunga szövetségi kapitány keretében csupán három olyan játékos szerepel, aki a hazai bajnokságban játszik, ám Gilberto (Cruzeiro), Kléberson (Flamengo) és Robinho (Santos) is légióskodott hosszabb-rövidebb ideig Európában. Gilberto állt már az Internazionale, a Hertha BSC és a Tottenham alkalmazásában is, Klébersont először a Manchester United hozta a vén kontinensre, majd a Besiktas szerződtette, míg Robinho a Real Madridban és a Manchester Cityben is a közönség egyik kedvencévé vált. Rajtuk kívül nyolcan az olasz ligából (3-3 Internazionale és Roma, valamint 1-1 Juventus és Milan-labdarúgó kapott meghívást a szűkebb keretbe), négyen a spanyol pontvadászatból, ketten-ketten a portugál és a német bajnokságból érkeznek, míg Angliából, Török- és Görögország egy-egy játékos juthat szóhoz.

A szereplési rangsort a jelenlegi keretből Lúcio vezeti 89 válogatottsággal, mögötte Gilberto Silva (86) és Kaká (76) következik, míg a góllövők közül épp utóbbi a listavezető 26 találattal, míg Luís Fabianónak 25, Robinhónak pedig 20 gólja van címeres mezben. A szövetségi kapitány, az 1994-ben játékosként és csapatkapitányként vb-aranyat nyert Carlos Dunga eddigi négy éves regnálása alatt szinte minden évben nyert valamilyen értékes érmet: a 2007-es Copa Amérián első, a 2008-as olimpián harmadik, a 2009-es Konföderációs Kupán pedig szintén első lett a selecaóval. Mindamellett, hogy Dungát végtelenül tisztelik és elismerik Brazíliában, az utóbbi időben meglehetősen sokat támadták válogatási módszerei miatt. Az egykori középpályás ugyanis szemrebbenés nélkül kihagyta Ronaldinhót, Adrianót, Ronaldót, Patót, Alexet, vagy éppen Marcelót a csapatból. A rosszmájúak rögtön oda is vetették, hogy Dunga még az istenként tisztelt Pelét is ki merte volna hagyni a keretből, ha az ötvenes-hatvanas években lett volna kapitány. Az azonban mindenképpen biztató az együttes szempontjából, hogy a lakosság kétharmada még váltig azt állítja, hogy Brazília nyeri meg a dél-afrikai világbajnokságot. Az utóbbi napokban egy érdekes hír is napvilágot látott a nemzetközi sajtóban, miszerint a brazil jegybank közleményben engedélyezte a helyi bankoknak, hogy a válogatott vb-mérkőzéseinek idejére felfüggeszthetik nyitvatartásukat, biztonsági okokból ugyanis ez igen erősen javasolt.

Portugália

Európa braziljainak is szokták nevezni a portugál válogatottat, bár a két csapat egymás elleni eredményeiből következtetve az öreg kontinens képviselői messze elmaradnak a dél-amerikaiaktól. Világbajnokságon is csak négyszer jártak eddig, 1966-ban, 1986-ban, 2002-ben és 2006-ban, s felemás teljesítményt mutattak ezeken a tornákon. A legelős alkalommal rögtön harmadik helyen zártak, mint ahogy legutóbb is beverekedték magukat a legjobb négy közé, ahol azonban a franciák, majd a németek is jobbnak bizonyultak náluk. A köztes két alkalommal viszont még a csoportból sem tudtak továbblépni. Jelenleg ugyan harmadikok a FIFA-világranglistán, ám ne legyünk őszintétlenek, s nyugodtan valljuk be, lenne pár válogatott, amelyet elé tudnánk sorolni, s aligha tévednénk vele nagyot. Ráadásul, olykor a labdarúgók mentalitásával is van némi probléma, erre jó néhányszor már rá is fáztak: a 2002-es vb-n alábecsülték a dél-koreaiakat, ki is kaptak tőlük 1-0-ra, ami a búcsút jelentette akkor a tornától, két évvel később pedig őrjöngő hazai publikum előtt is képesek voltak kikapni a görögöktől az Európa-bajnokság döntőjében, életük nagy lehetőségét elpuskázva.

S a selejtezőkben is jó néhányszor ráfáztak erre, többször is csak döntetlent értek el gyengébb riválisaikkal szemben, míg legutóbb a Zöld-foki-szigetek, verhetetlennek aligha nevezhető legényei ellen értek el nemzeti botrányt okozó 0-0-t. A világbajnokságig van még némi idő finomítani a dolgokon, Kamerun és Mozambik ellen még pályára lépnek, hátha ott már szebbik arcukat mutatják a luzitánok. Hiszen van nekik olyan is, s még mielőtt bárki azt hinné, hogy direkt módon le akarjuk húzni a keresztvizet selejtezőbeli ellenfelünkről, itt jegyezzük meg, a játéktudást illetően aligha van olyan csapat Európából, amely erősebb kerettel érkezik Afrikába. Ám mint CSAPAT, akadnak hiányosságai.

A legnagyobb sztárok, mint Ricardo Carvalho, Pepe, Deco, Simao Sabrosa, Nani és mindenekelőtt Cristiano Ronaldo, mind-mind született zsenik. Egyedül kapusposzton gyengébb a csapat, itt Eduardo lehet a befutó. Előtte a Miguel, Ricardo Carvalho, Pepe, Paulo Ferreira négyes játszhat, középen a Nani, Raúl Meireles, Deco, Simao Sabrosa kvartett irányíthat, míg elől Cristiano Ronaldo és Hugo Almeida rugdoshatja majd a gólokat. A védelemből Miguelen kívül mindenki sokat volt sérült az elmúlt szezonban, kérdés, mennyire érződik meg rajtuk a meccshiányt, mint ahogy hasonló gondjai lehetnek Decónak is, akit mindössze 10 alkalommal szerepeltetett Carlo Ancelotti a Chelsea-ben bajnoki mérkőzésen. A játékmester mindenesetre amondó, a portugálok idén a csúcsra juthatnak. S valószínűleg ebben bízik Carlos Queiróz szövetségi kapitány mellett sok-sok portugál drukker is.

Elefántcsontpart

Bombaerős kerettel érkezik a világbajnokságra Elefántcsontpart is, amely eddig csupán egyszer, de éppen legutóbb, 2006-ban tudta kvalifikálni magát a tornára. Akkor is elpártolt mellőle a szerencse, elvégre az argentinokkal, a hollandokkal és a szerbekkel kerültek egy csoportba az Elefántok, s már a csoportmérkőzések után búcsúzni kényszerültek. Ám a játékosok állítják, sokat tanultak a négy évvel ezelőtti eseményekből, s ígérik, Dél-Afrikában jobban figyelnek majd, mint tették azt Németországban. Ráadásul az afrikai környezet is inkább illik hozzájuk, bár ha a légiósok számát figyeljük, az európai klíma sem jelenthetett volna akadályt a jó szereplésben.

1992 óta csak külföldi tréner ült az elefántcsontparti kispadon, sorrendben Robert Nouzaret, Philippe Troussier, Henri Michel, Uli Stielike (kétszer is), Gérard Gili, Vahid Halilhodzic, most pedig Sven-Göran Eriksson. Tőlük leginkább a taktikai elemeket sajátították el a technikailag meglehetősen képzett labdarúgók, akik közül sokan az öreg kontinensen is hírnevet szereztek maguknak: a jelenlegi keretből Boka, Demel, Eboué, K. Touré, Zokora, Y. Touré, Keita, Drogba, Kalou, Dindane mind-mind elismert játékosok, s hogy mást nem mondjunk, sztárok. Kétség sem férhet hozzá, hogy az elefántcsontparti lesz a legerősebb afrikai csapat a vb-n.

Észak-Korea

A legsötétebb ló kifejezést minden további nélkül alkalmazhatjuk az észak-koreai válogatottra, amelyről alig-alig érkeztek hírek Európába a világbajnokság előtt. A nemzeti együttes eddig csupán egyszer jutott ki vb-re, 1966-ban, akkor viszont meglepetést meglepetésre halmozott. A csoportmérkőzések során 1-0-ra legyőzte az olasz csapatot, majd a negyeddöntőben 3-0-ra is vezetett a portugálok ellen, ám jött Eusebio, s egy négyessel megfordította a mérkőzést, melyet végül 5-3-re a luzitánok nyertek. Kettejük összecsapása tehát igazi csemegét ígér majd a szurkolóknak.

A keretben aligha van ismert név, légiós is csak három: An Jung-Hak és Dzsong Te-Sze Japánban, míg a csapatkapitány Hong Jond-Dzso Oroszországban, az FC Rosztov csapatában játszik. A szereplési listát Kim Jung-Dzsun vezeti 53 fellépéssel, mögötte a szintén védő Nam Szong-Csol és Mun In-Guk következik 42-42 találkozóval. A góllövők közül Dzsong Te-Sze a listavezető 14 találattal, őt a már említett Hong követi tizeneggyel. A hazai bajnokságból hat játékost ad a keretbe az April 25, ötöt az Amrokgang, míg hármat-hármat a Pjongjang City és a Rimjangszu. Érdekes módon a svájci FC Wilben futballozó Kim Kuk-Dzsin kimaradt a szűkítésnél.

Annyi bizonyos, hogy az együttest nem buzdíthatja egyetlen honfitárs sem a világbajnokságon, mivel a kommunista állam nem adott ki vízumot a szurkolóknak, ezért a kínaiak fogják bíztatni a KNDK focistáit. Akik nem mellesleg Svájcban készülnek fel a nagy megmérettetésre. Bár egyes vélemények szerint akár meglepetést is okozhatnak, a komoly szaksajtó szerint csak a pofozógép szerepét fogják majd betölteni. Ennek némileg ellentmond, hogy a selejtezőkben magabiztosan menetelt a csapat, a gyakran ötfős védelem biztos lábakon állt, alaposan megkeserítve a rivális csatárok életét. A korábbi remek labdarúgó, Kim Jong Hun vezette gárda tehát továbbra is megosztja a szakmát. Majd a pályán eldől minden.

Csoportmérkőzések

Június 15., 16.00, Port Elizabeth: Elefántcsontpart–Portugália

Június 15., 20.30, Johannesburg: Brazília–Észak-Korea

Június 20., 20.30, Johannesburg: Brazília–Elefántcsontpart

Június 21., 13.30, Fokváros: Portugália–Észak-Korea

Június 26., 16.00, Durban: Portugália–Brazília

Június 26., 16.00, Nelspruit: Észak-Korea–Elefántcsontpart

MNO-tipp a csoport végeredményére

1. Brazília

2. Portugália

3. Elefántcsontpart

4. Észak-Korea