Nem kellett volna kivágni a sajóládi erdőt

A Tiszántúli Természetvédők Társulatának határozott szakmai álláspontja, hogy a Hernád és a Sajó folyó közötti ártérben elhelyezkedő 180 hektáros Sajóládi-erdő tarra vágása jelentős mértékben járult hozzá az árvízi helyzet súlyosságához, azaz Sajólád, Ónod és Muhi községekben a lakóterületeken bekövetkezett árvízi katasztrófához.

Áradások idején az erdők talaja szivacsszerűen szívja magába a vizet, s csak a felesleget engedi vissza a folyók medrébe. Emellett jelentős a növényzet vízfelhasználása, a párologtatás, mely ugyancsak hozzájárul a víz visszatartásához, a lombkoronaszint légrétegeiben őrizve a párát, csökkentve a terület páraéhségét, s növelve a mikrocsapadék (elsősorban a harmat) jelentőségét. Amennyiben kiterjedt erdők uralják a folyóvölgyet ezeknek köszönhetően az árhullámok által szétterített vízmennyiség nem a felszínen gyűlik össze, hanem a felszín alatt és felett képez tartalékokat. Amíg a rendszer egyensúlya ép, vízbőség (áradás) idején a víz e „földalatti és földfeletti kiegyenlítő-tartály” felé áramlik, apadáskor viszont már e „tartályból” szivárog vissza a folyóba az életet adó víz – áll a társaság indoklásában.

(MNO)