Nem igaz, hogy a személyiségi jogok tiszteletben tartása akadályozza múltunk feltárását. Ellenkezőleg. A múlt szereplőinek most sincs semmiféle joguk ahhoz, hogy a rájuk vonatkozó közérdekű dokumentumokat letiltsák. Csak ahhoz van joguk, amihez a legelvetemültebb tömeggyilkosoknak is: a hallgatáshoz. Közérdek, hogy ezzel a jogukkal minél kevesebben minél kevésbé éljenek. Minél többen minél többet meséljenek el nekünk a múltjukból. Erre annál kisebb esélyünk van, minél inkább tartaniuk kell attól, hogy az önkéntes megszólalásukat szándékaikkal ellentétesen használják fel. Az oral history gyűjtemények a kortárs történelem kincsesbányái. Működésük alapfeltétele, hogy a benne szereplők meghatározhassák, mikor, milyen feltételekkel hozható nyilvánosságra, amit elmondtak. Én is vesztettem el már emiatt kutatási és hivatkozási lehetőségeket. Az ilyesmi frusztrálja az embert, de akit valóban a múlt érdekel és nem a kurzuspropaganda, az tudja, mennyit nyerünk holnap azzal, amiről jogtisztelő polgárként kell lemondanunk ma. És fordítva.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2010. július 8.)
Megjelent a kormányrendelet, újabb béremelést kapnak a pedagógusok + videó















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!