Coonhound: fára mászni volna jó!

Létezik a vadászkutyáknak egy csoportja, amelyet újvilági hazájában igen nagyra becsülnek, de Európában alig ismernek. Az amerikai mosómedvekopókról van szó, amelyeknek eredeti megnevezése – coonhound – a mosómedve (raccoon) angol nevéből származik. De vadásznak velük másra is – bármire, ami fára tud mászni!

A coonhound olyan szimatkutya, amelyet az újvilági vadászati stílushoz és munkafeltételekhez igazodva tenyésztettek ki. Amerika meghódításának időszakában foxhoundokat és egyéb kopókat importáltak ide vadászat céljából. Ezekből alakult ki az a keverék, amelyet később virginiai kopónak neveztek. Csakhogy a foxhound alkalmatlannak bizonyult az olyan állatok vadászatára, amelyek nem a föld alá menekülnek, hanem a fa tetejére, mint a mosómedve, az oposszum vagy a vörös hiúz (bobcat), illetve akár még nagyobb vadra, mint amilyen a puma vagy a feketemedve. A fa alatt a kopók könynyen elvesztették a nyomot vagy feladták az üldözést.
Olyan kutyára volt tehát szükség, amely kiváló szimatával képes követni a nyomot, emberi utasítások nélkül is üldözni és sarokba szorítani a vadat, és ami a lényeg: nem adja fel, hanem szemmel tartja akkor is, ha a fára menekül! A jó coonhound még utánamászni is megpróbál, de mindenesetre ugatva, felágaskodva jelzi a magasban rejtőző zsákmányt. A jó nyomtartás érdekében a legtöbb coonhound-vonalhoz angol vérebet is kevertek.
Többféle mosómedvekopó létezik, amelyek színben és testalkatban különböznek egymástól. Talán a legismertebb közülük a termetes, olykor fél mázsánál is többet nyomó black and tan (fekete-cser) coonhound, amelyet nagytestű állatok vadászatára is alkalmaznak – ilyen ebeket láthatunk A medve című kanadai filmben. A kéken tűzött bluetick coonhound ősei közt a gascogne-i nagy kék kopó dominál, a vörösen tűzött (redtick) coonhoundot pedig angol mosómedvekopó néven is ismerik. A vörös (redbone) coonhound az egyetlen, amely teljesen egyszínű – színe a mi magyar vizslánkéra emlékeztet, de az orrtükre sötét. Fehér alapon vörös és fekete foltjaival küllemében a treeing walker coonhound hasonlít leginkább a foxhoundra. Ez a fajta kiváló fáramászó-képességéről híres: olykor szó szerint követi a prédát az ágak közé, viszont (nyilván az angol vérebbel való keresztezés hiánya miatt) a többinél gyengébben teljesít hideg nyomon. A legkevésbé ismert a csoportból a tigriscsíkos plott hound, amelyet elsősorban vaddisznóvadászatra használnak.
Hazájukban eme kutyákat igen nagyra becsülik. Az Egyesült Államokban még külön temetőt is létesítettek a fajta jobblétre szenderült képviselői számára, amely a maga nemében egyedülálló a világon.