Legemlékezetesebb esetünk a 2009 telén történt dunántúli havazáshoz kapcsolódik. Január végén átlag 25-30 centiméter hó hullott Zala, Vas és Veszprém megyékben, az áramellátás sok helyütt napokra megszűnt, pedig a havazást nem kísérte sem rendkívüli erejű szél, sem kemény fagy. A szóban forgó közszolgáltató cég egyszerűen csődöt mondott a meghibásodások helyszíneinek beazonosításban és megközelítésében. Szánalmas és nevetséges magyarázkodások hangzottak el a „rendkívüli időjárásról”, holott a tehetetlenség oka a kellő hely- és terepismeret, meg a hálózati bajelhárító infrastruktúra – megfelelő járművek és szakemberek – hiánya volt.
A tisztán profitorientált multi cég(ek) kedvenc kötelessége tudniillik az áram- (és gáz-) mérőórák leolvasása és cserélgetése, a marslakók nyelvén írt számlák kiküldése és a fogyasztói tarifák emelése, az erdei-mezei hálózat fenntartása, netán fejlesztése a veszteség oldalán van. Jellemző a szolgáltató-ügyfél viszonyra, hogy amíg a késedelmes fizetés vagy díjtartozás esetén élhetnek a kikapcsolás jogával, a többnapos áramszünet károsultjait valami link élelmiszercsomaggal akarták kárpótolni, jól mondta egy zalai polgármester, hogy ők meg lisztben róják le a villanyszámlájukat (vö.: Rossz idők járnak, MN, 2009. február 5.).
(Magyar Nemzet, 2010. augusztus 19)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
