Kapitány István múlt hete – mit üzen a piacnak a permanens mosoly?

A hosszú hétvége a Facebook-párbajok időszaka volt a Tisza Párt háza táján. Kapitány István idegen territóriumra merészkedett, meghirdette a szabad szülészválasztást, mire leendő minisztertársa, Hegedűs Zsolt gyorsan megjelölte a határokat, és lesöpörte a partizánakciót. Ennél azonban jóval érdekesebb, miről beszélt az elmúlt héten a leendő gazdasági miniszter, mit mondott valójában a piacnak, a befektetőknek és a választóknak.

Mit ígér Kapitány István a gazdaság szereplőinek? 

Legutóbbi, közösségépítésen túlmutatni kívánó videójában a következőket mondta:
„Azt nem ígérhetjük, hogy száz nap alatt minden hibát kijavítunk.”
„Az első három hónapban a jó irányba kormányozzuk a hajót, amit már a legtöbben érezni fognak.”
„Van, ahol látványos eredmények lesznek, valahol az első lépéseket tudjuk megtenni.”
„Egyet viszont garantálhatok: minden transzparens lesz, és mindent megfelelően el fogunk magyarázni.”
A konkrétumok itt is elmaradnak, a magabiztosság viszont hibátlan, ám ezzel kapcsolatban is adódnak súlyos kérdések.
 

Transzparencia, transzparencia, meg átláthatóság

Kapitány István – és általában a Tisza politikusai – visszatérő kulcsszava a transzparencia, ez az egyik kötelezően használandó kifejezés. Szinte minden megszólalásukban hangsúlyozzák, hogy kormányzásuk alatt minden átlátható lesz, mindent elmagyaráznak, tiszta viszonyokat teremtenek. 
Csakhogy az elmúlt hét eseményei és Facebook-posztjai alapján ennek épp az ellenkezője látszik. Ha minden átlátható és tiszta lenne, akkor például Magyar Péter előre bejelenti, hogy a sógora lesz az igazságügyminiszter. Vagy ha minden annyira transzparens a tiszás működésben, akkor Kapitány nem tett volna az egészségügy kifejezetten szakmai részére vonatkozó vállalást, és nem futott volna bele kollégája, Hegedűs Zsolt és az orvoskamara kínos pofonjába. A transzparencia látszatát kelti az, hogy folyik valamiféle munka, hogy fontos tárgyalások zajlottak brüsszeli, egyéb jelentős külföldi és magyar gazdasági szereplőkkel. Miközben egyetlen szó sem hangzik el arról, hogy: 

• milyen konkrét kérések hangzottak el,
• milyen vállalásokat tettek,
• miben volt vita,
• milyen gazdaságpolitikai irány rajzolódik ki,
• kik lesznek a nyertesek és a vesztesek,
• milyen döntések előkészítése zajlik.

A „találkoztunk”, „egyeztettünk”, „konstruktív megbeszélést folytattunk” típusú közlemények a politikai PR megszokott sablonjai. Kapitány tehát sokat beszél a transzparenciáról, de eddig leginkább annak marketingjét mutatta be. Maga az információ továbbra is zárt ajtók mögött maradt. 
 

Gazdaságpolitika a marketingen túl

A posztokból és videókból nem egy világos, részleteiben kidolgozott gazdaságpolitika rajzolódik ki, hanem egy tudatosan homályos, sok irányba egyszerre kommunikáló stratégia. Kapitány egyszerre próbál megnyugtató jelzéseket küldeni a piacoknak és a külföldi befektetőknek azzal, hogy francia, német és amerikai gazdasági szereplőkkel egyeztet, miközben a hazai választóknak

•  a multikkal kötött alkuk felülvizsgálatát, 
• a vendégmunkások behozatalának leállítását,
•  és a magyar KKV-k támogatását ígéri – értelmezhető részletek nélkül.
  Visszatérő elem a technokrata menedzserszemlélet is: transzparencia, hatékonyság, számokra épülő döntéshozatal, közpénzek ellenőrzése. Vagyis az az üzenet, hogy nem politikusok, hanem hozzáértő vezetők vennék át az ország irányítását.
   

A Tisza politikusai azt sugallják, hogy az állam vezetése elsősorban menedzseri feladat, nem szükséges hozzá érteni és tudni a politikát. Mintha az ország működtetése, egy minisztérium irányítása megfeleltethető lenne egy multinacionális vállalat, vagy egy állatkert irányításának. 

Kapitány István a növekedés egyik fő forrásaként továbbra is az uniós pénzek hazahozatalát emlegeti, ami arra utal: rövid távon nincs számottevő új gondolat a gazdaság sokat emlegetett élénkítésére. Ami viszont feltűnően hiányzik, az minden valódi konfliktusos kérdés: 

• iparstratégia, 
• adópolitika, 
• munkahelyteremtés, 
• kkv-k fejlesztése,
• versenyképesség növelése konkrétumokban.
  Csakhogy a kampánynak egyszer vége lesz, akkor is ha valójában választástól választásig tart. Jönnek a szürke hivatali napok,  napi konfliktusok, az aktahegyek, amikor már nem metaforákat kell gyártani, hanem súlyos döntéseket kell hozni, teljes felelősséggel és elszámoltathatósággal. Dönteni valaki mellett, másnak a kárára, érdekeket képviselni és figyelmen kívül hagyni, az ígéreteket forintosítani kell a választók számára. Nyersséggel vagy veszteséggel, meglátjuk.