The New York Times (nytimes.com)
Immár összesen 350 mérföld hosszúságú gát óvja New Orleans-t az áradásoktól és a hurrikánoktól – írja a The New York Times. Az új védműrendszer 15 milliárd dollárból épül, a legjobb mérnökök dolgoznak rajta, mégsem elégedett vele mindenki.
Mint ismert, a dzsessz városát öt éve szörnyű katasztrófa sújtotta: a Katrina hurrikán tombolását a nem megfelelően épített védőgátak képtelenek voltak megfékezni, így New Orleans nagy része víz alá került, házak dőltek össze, és a hivatalos számítások szerint majdnem ezerötszáz ember életét vesztette. A kongresszus új védműrendszer kiépítését rendelte el: a 15 milliárd dolláros (3,5 ezer milliárd forint) beruházás teljes egészében a jövő évi hurrikánévadra készül majd el, de már most jóval nagyobb védelmet nyújt, mint a Katrina előtti „rendszer”, melyről maga a Hadmérnöki Testület is azt írta jelentésében, a falak és gátak hevenyészett összevisszaságát csupán nagy jóindulattal lehet rendszernek nevezni.
A mérnökök – bár óriási tanulópénz árán,de – megtanulták a leckét. Ahol régen kotorékiszapból épített gátak álltak, melyeket pillanatok alatt elsodort az ár, most tömör agyag védi a várost. Ahol régen az iszapos talajra épült védművek az első lökésre utat engedtek, a mérnökök most cementtel erősítik meg az alapokat. Az építészek igyekeznek minden rést betömni: a 2005-ös áradás vizének nagy részét szolgáltató Borgne-tó csücskét például két mérföld hosszú, nyolc méter magas fal zárja le.
Gát a Borgne-tó körül
A feladat nem könnyű. „A világ legmagasabb árvízi gátját építjük a világ legrosszabb talaján, minden idők legszigorúbb határidejével” – nyilatkozta Victor Zillmer, a fal vezető mérnöke. „Átfogó, mindenre kiterjedő rendszer készül – lelkesedett Karen Durham-Aguilera, aki szintén mérnökként segíti a munkálatokat. – Szinte más univerzumban vagyunk, mint az előző védművek tervezői.”
Mások azonban kevésbé lelkesednek az óriásberuházásért. „Bízom bennük? Dehogy – beszélt a hadmérnökökről az egyik megkérdezett New Orleans-i. – Hogy bízhatnék olyanokban, akik egyszer már ilyen óriási hibát követtek el?” Robert G. Bea, a Berkeley Egyetem professzora szintén úgy nyilatkozott, a rendszer „közel sem elégséges”.
Az építőcsapat ugyanakkor bizakodó. Durham-Aguilera szerint 500 évente következhet be olyan vihar, ami ellen ilyen gátrendszer szükséges – az új szivattyúk ráadásul még ebben az esetben is megakadályoznák a 2005-öshöz fogható árvizet. A hadmérnökség azonban elismeri, akármekkorák is a falak, New Orleans mindig is veszélyben lesz, és valószínű, hogy ha nagy vihar közelít, továbbra is szerencsésebb elhagyni a várost.
BBC (bbc.co.uk)
Történelmet írtak a brit mikrobák – írja a BBC. A Beer faluból származó apró organizmusok több mint másfél évig éltek a Nemzetközi Űrállomás (ISS) külső burkán.
Az Anglia déli partján található halászfalu szikláiról gyűjtött mikrobákat azért helyezték az űrbe, hogy megfigyeljék, hogyan bírják az ott uralkodó mostoha körülményeket. A mikroorganizmusok jelesre vizsgáztak: amikor az űrhajósok 553 nap múlva ellenőrizték a telepet, rengeteg élő mikrobát találtak.
Begyűjtik a mikrobákat az űrhajósok –
Az űrtúlélőket most a Milton Keyes-i Open Universityn (OU) vizsgálják a tudósok. A kutatók igyekeznek kideríteni, melyek azok az aprócska élőlények, melyek valamilyen módon segítségére lehetnek az űr messzeségeibe induló asztronautáknak. „Tervek születtek, melyekben a mikrobák teremtenék újra az életfenntartó rendszereket – magyarázza Dr. Karen Olsson-Francis, az OU kutatója. – Ha bázisokat hozunk létre a Marson vagy a Holdon, ezek az organizmusok lehetnek a bányászaink, akik értékes anyagokat hoznak a felszínre.”
A mikrobák másfél éves élettartama ráadásul azt a népszerű elméletet is alátámasztani látszik, hogy az élet az űrből, meteoritokra tapadva érkezett a Földre.
