he New York Times (www.nytimes.com)
Az amerikai közbeszéd legforróbb témája ma a World Trade Center egykori helyének (a „ground zero”-nak) közelében épülő mecset/közösségi központ – arról azonban, hogy közben a kérdéses helyszínen dolgozó kivitelezők hová jutottak a munkálatokkal, szinte semmit nem hallani. A The New York Times tudósítása ezt a hiányt igyekszik pótolni.
A San Diego Tribune karikaturistája nemrégiben üres, elhagyatott helyként ábrázolta a helyszínt, jelezve, hogy a legtöbb amerikai fejében továbbra is ez a kép él a WTC-telekről. 2008-ig helyes is lett volna a rajz: az ellentétes álláspontok és érdekek (legyen a helyszín emlékmű, bevásárlóközpont, gazdasági központ, közlekedési csomópont) egymásnak feszültek. Egyik fél sem engedett, így a terrortámadás helyszíne nyáron porsivataggá, télen pedig sártengerré vált – más változás azonban nem történt.
Amikor azonban már három éven belülre került a tíz éves évforduló, Michael Bloomberg polgármester úgy döntött, ideje nyomást gyakorolni az illetékesekre: a felelős New York-New Jersey kikötői hatóság hamarosan ütemtervet fogadott el, és az építkezés megkezdődött. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy jövő szeptember 11-ére ne fejeződjenek be a munkálatok.
A szomszédos Church Streeten szinte lehetetlen közlekedni az építkezésre érkező járművek állandó jövés-menésétől, a telek felett pedig daruk erdeje építi a két óriási tornyot (augusztus harmadikán a harminchatodik emeletnél jártak). A szerencsétlen sorsú ikertornyok helyét jelölő szürke gránittal borított négyzet alakú lyukak készen várják a majdani látogatókat, szomszédukban pedig óriási pumpák állnak, melyek, ha beindítják őket, a világ legnagyobb, ember által létrehozott vízesését lövellik majd a magasba. Egy New Jersey-i fémműves már készíti a támadás mind a 2982 áldozatát megnevező bronztáblát, melyen az 1993-as robbantás hat áldozata is helyet kapott. Múlt hét végén elültették a telekre tervezett első 16 fehér mocsári tölgyfát – ezeket még 400 követi majd. Végső nyughelyre talált a híres „utolsó oszlop” is: az egykor a földmélyi alaptól a déli torony csúcsáig futó tartóelem épen maradt darabját először társaikat kereső túlélők jelölték meg, majd egyre több, sokszor szigetelőszalaggal felragasztott emléklap talált helyet az emlékoszloppá vált támaszték felszínén. Ez volt az utolsó „törmelék”, melyet a helyszínről elszállítottak – a 11 méter magas acéloszlop most a hét emelettel az utcaszint alatt elhelyezett emlékmúzeumban lelt végső nyughelyet.
CNN (www.cnn.com)
Tony Blair ezúttal amerikai országos televízióban mentegette magát – írja a CNN. A volt brit miniszterelnökkel az ABC televízió „This Week” (A hét) című műsorában készített interjút Christiane Amanpour sztárújságíró.
Blair a szokásossal kezdte: a háború „elkerülhetetlen” volt, mivel a Szaddám Husszein elleni szankciókat „kezdtek felhígulni”. Blair úgy fogalmazott, ha az iraki diktátort ott és akkor nem állítják félre, annak komoly következményei lettek volna.
George W. Bush elkötelezett szövetségese ugyanakkor megbánt bizonyos dolgokat. „Nem lehet nem bánni az elvesztett életeket – nyilatkozta. – Nem is lennék ember, ha nem sajnálkoznék ennyi rendkívüli, bátor és elkötelezett katona halálán, és a civilekén, akik ma is veszélyben vannak Irakban és Afganisztánban. Természetesen felelősséget is érzek miattuk, nem csupán megbánást”.
Blair ezután kifejtette, a radikális iszlám a kommunizmus „vallási vagy kulturális megfelelője”, melynek „gyökerei mélyre nyúlnak, csápjai pedig hosszúak” – sokkal hosszabbak, mint gondolnánk, mivel olyan hívők is magukévá képesek tenni elméletének egyes részeit, akik egyébként borzadva szemlélik erőszakos gyakorlatát.
Amanpour az előző demokrata elnökkel, Bill Clintonnal kapcsolatos megjegyzéseiről is faggatta a munkáspárti politikust. Blair memoárjában ugyanis arról ír, Clinton „rendkívül kíváncsi az emberekre” – többek között ez vezetett a Lewinski-afférhoz is. Amikor a műsorvezető arra kérte Blairt, fejtse ki ezt az elméletet bővebben, az zavarba jött, és csak annyit mondott: „politikai zsenijének lényeges része, hogy különösen kíváncsian fordul minden ember felé”.
origo.hu
Orbán Viktor üzent Bukarestnek: csak egy feltétellel működne együtt az új román elnökkel
