Azt azért bevallhatjuk, nem egészen arra készültünk, hogy Eb-selejtezősorozatunknak már a második állomásán azért küzdünk majd, hogy felzárkózzunk Moldova mellé, az E csoport harmadik helyére, merthogy most ez a helyzet. A múlt pénteki első fordulóban mai ellenfelünk – igaz, Hyppiä korai kiállítása miatt emberelőnyben játszva – simán, 2–0-ra lelépte Finnországot, mint ahogyan mi is megérdemelt vereséget szenvedtünk a most San Marinót fogadó Svédországtól.
Ami az erőviszonyokat illeti, kellemetlen előjel számunkra, hogy a világranglistán most még csak a 89. helyen szerénykedő moldávok győzelemmel hangoltak ellenünk az 51. pozícióban álló „halszagú rokonság”-gal szemben (mi a hatvankettedikek vagyunk), ugyanis a magát büszke románnak valló – amúgy kolozsvári magyar apától származó – Gavril Balint együttese lendületet vett, míg Egervári Sándor új küllemű csapata mindössze „biztató dolgokra” építhet a solnai 0-2 után.
A megmaradt becsületért
Hogy ezúttal ne csupán biztató dolgok legyenek – vagy a többi megszokott magyarázkodó mondat –, a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadionban ki kell erőszakolni a győzelmet, különben a magyar futball a még megmaradt becsületét is elveszti. (Ismert, az U19-es Eb-n és az U20-as vb-n is bronzéremig jutó „remény generációja” szombaton kijózanító hazai vereséget szenvedett Walestől, és már majdnem biztos, hogy nem lehet ott a következő Eb-n, s mivel ez az olimpiai csapatunk is, a 2012-es ötkarikás játékokon sem...)
Játszottunk már Moldovával korábban mérkőzéseket, és nem is túlságosan régen: tizenegy esztendeje 1–1-es döntetlenre végeztünk a keletiekkel itthon, és ez az eredmény szégyenszemre megismétlődött 2002-ben a papíron mindig is gyengébbnek tartott rivális ellen. Aztán 2007-ben jött a javítás (2–0), de csak azért, hogy kevéssel később egy 3–0-val álljon bosszút a kis ország (területileg a miénknek a harmada) futballválogatottja.
Csak meg kell ismételni
Eddigi egyetlen hazai tétmeccsünk Moldova ellen az a bizonyos három évvel ezelőtti 2–0-s siker. Ama találkozó sok párhuzamot sejtet a mostanival. Egyrészt a meccs helyszíne Újpest, ahol egész jó a magyar válogatott mérlege. Másrészt Várhidi Péter feladata három éve ugyanúgy a vérfrissítés volt, mint most Egervárinak, s csakúgy mint Svédországban, most is nem egy utánpótláskorú játékossal találkozhatunk majd a pályán. Harmadrészt akkor Priskin és Gera talált a kapuba, ők most – Juhászhoz, Husztihoz, Hajnalhoz vagy Vadóczhoz hasonlóan – megint megzörgethetik a vendéghálót. S még egy érdekesség: Vitalij Bordian, az ukrán Metaliszt Harkov moldáv légiósa – ha minden jól megy – a Magyarország szó hallatán majd többszörösen is a vereségre gondolhat, hiszen klubja éppen Budapesten kezdi meg jövő hét csütörtökön Európa-liga-szereplését a Debrecen ellen.
Most a statisztika kicsit talán minket mutat esélyesebbnek a győzelemre. Ha pedig az Eb-selejtezők E csoportjának többi keddi eredménye (Hollandia–Finnország, Svédország–San Marino) is a papírforma szerint alakul, akkor az sem kizárt, hogy felugrunk a harmadik helyre. Bizakodjunk megint! A találkozó élő, szöveges közvetítését kövesse a Magyar Nemzet Online oldalán!
A várható magyar kezdőcsapat: Király – Lázár, Juhász, Lipták, Laczkó – Vadócz, Huszti – Koman, Gera, Dzsudzsák – Rudolf
origo.hu
Módosultak a kutyával való utazás szabályai a helyjegyes vonatokon
