Hoffmann valaminő szép magyar pedagógiai hagyomány nevében (ez ugye praktikusan a poroszos rendszer átvétele, abból is inkább a pálcáé, mint Schilleré és Goethéé) örvendezik azon, hogy újra buktathatóak az alsó tagozatos gyerekek. Erről már írtam e hasábokon. A buktatás: az önbizalom rombolására, a tanulással szembeni ellenérzések rögzítésére, a kívülállás érzésének megteremtésére jó, és mindemellett arra is, hogy egy embert már cseperedő korában vesztes pályára állítsunk. Egyre viszont alkalmatlan: a gyermek felzárkóztatására és inspirálására a kívánt készségek elsajátításához.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2010. szeptember 4.)

Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben