Kristóf Attila: Kénytelen vagyok bevallani, hogy kiskutyám, Natasa, aki 11 és fél év alatt mindössze egyetlen napot töltött nélkülem, olyan közel állt a szívemhez (és én az övéhez), amit csak legközelebbi hozzátartozóimmal kapcsolatban éltem és élek át. Valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül. Beismerem, hogy halála óta minden vasárnap gyertyát gyújtok valamely templomban, és minden este imádkozom érte. Ez azt jelenti: szívem mélyén úgy érzem, hogy neki is lelke van, s mint Isten teremtménye, nem válhat semmivé. Nem szégyellem magam ezért, és viselkedésemet nem érzem „keresztényietlennek”. Képtelen vagyok beletörődni, hogy ő csak egy kutya volt. Mindig úgy képzeltem, hogy Isten országa örök találkozás, örök együttlét szeretteinkkel. És úgy képzelem, hogy a legnagyobb érdem és a legmaradandóbb érték: a szeretet. Amit Natasától szeretetben kaptam, az feledhetetlen.
(Magyar Nemzet, 2010. szeptember 28.)
origo.hu
Mohács, Berlin, Szent István – Évszámok, amiket illene tudni
