Skizma vagy megújulás vár a római katolikus egyházra?

A katolicizmust érintő belső vitákat tágabb történeti és politikai keretben értelmezi több szerző a Magyar Szemle legújabb számában, a Lefebvre-örökség és a Szent X. Piusz Papi Testvérület megítélésétől a kereszténység hiteles közéleti képviseletének kérdéséig elmenően. Emellett korszakdiagnózist kínál a „morálpartizán” jelenségtől a modern hadikultúrák koráig, és több történeti, irodalmi, diplomáciatörténeti, valamint recenziós írással rajzol szélesebb képet Európa és a Nyugat mai dilemmáiról.

A zsámbéki, késő román és korai gótikus háromhajós premontrei bazilika és kolostor látható (Németh Márk Botond / Wikimedia Commons) Forrás: Magyar Szemle

Ugyanezen téma kapcsán reagálva, Varga Péter András nagyívű írásában Lefebvre egyháztörténeti szerepét árnyalja, és a róla szóló, gyakran sémaszerű történeteket helyezi szélesebb kontextusba. Az írás azoknak is kapaszkodót ad, akik kevésbé jártasak a katolikus egyház modern belügyeiben, mégis érteni szeretnék a II. vatikáni zsinat utáni feszültségek rétegzettségét. A szerző célja, hogy a megmerevedett szembenállásokat meghaladva történeti és eszmetörténeti szempontokat adjon a jelenség megértéséhez. A kérdés nem más, minthogy kivonulásról van-e szó, vagy egy elhúzódó belső rendeződésről?

A kultúr- és politikai kereszténység problematikáját értelmezi, egy korábbi tematikus különszám tanulságait is mérlegelve Lábár Tamás a kereszténység és politikum tematikáját vizsgáló írásában. A reflexió középpontjában Róma egyház- és eszmetörténeti jelentősége, valamint a hagyomány és modernitás feszültsége áll. Lábár kérdése nem pusztán elméleti: 

miként képviselhető hitelesen a kereszténység a politikában anélkül, hogy puszta jelszóvá vagy eszközzé válna? 

A kérdésre, a történelmi és üdvtörténeti nézőpontok metszéspontjából tesz kísérletet erre választ adni.

A franciák harca az amerikai hegemónia ellen és Jókai utópiája az európai együttélésről 

M. Szebeni Géza az Amerikai hegemónia François Mitterrand szemével című, készülő monográfiából közölt részletben diplomáciatörténeti események és nyilatkozatok alapján rajzolja meg Mitterrand Amerika-képének alakulását. A portré egyszerre mutatja fel az elkötelezett szövetségest és az önállóságát őrző európai politikust. A szerző azt hangsúlyozza, hogy Mitterrandot nem a szolgalelkűség, hanem a francia nemzeti érdek következetes leválasztása vezette az amerikai érdekektől – a hegemóniához fűződő viszony ellentmondásait is felmutatva.

Jókai Mór világpolitikai érdeklődését és az orosz téma irodalmi megjelenését bontja ki elemzésében Gróh Gáspár. A Görögtűz romantikus regényszövetében a Kaukázusra irányuló orosz terjeszkedés történelmi háttere mellett Jókai utópisztikus víziója is megjelenik a közép-európai együttélésről. Gróh arra is figyel, milyen jelzéseket küldött Jókai a korabeli magyar közvéleménynek, és miért érdemes ma újraolvasni a terjedelmes életmű egy kevéssé ismert darabját. Az írás egyszerre irodalomtörténeti és korrajzi olvasat is.

A béke kérdése mélyebb rátekintésből

Az elmúlt évszázadban a békével foglalkozó intézmények, mozgalmak és szakirodalom hatalmas mértékben megszaporodása ellenére ezek tevékenysége gyakran korlátozott marad, mert nem rendelkeznek kellően tág és mély perspektívával. A béke kérdését többnyire gyakorlati és szaktudományos megközelítésből vizsgálják, például biztonságpolitikai vagy jogi szempontból, ugyanakkor hiányzik a probléma átfogó, filozófiai, különösen természetjogi megalapozása – ennek kérdését járja körül írásában Frenyó Zoltán.

Egy keresztény és integratív szemléletű, interdiszciplináris munkát mutat be a hazai családpolitikai diskurzus hiánypótló darabjaként Tőczik Benedek ismertetőjében. A recenzió fő gondolata, hogy 

a család kérdése nem szűkíthető gazdasági vagy pártpolitikai dimenziókra. A demográfiai problémák gyökere mélyebben, az emberi kapcsolatok minőségében, az élet értelméről alkotott felfogásban és a közösségi felelősségvállalás kultúrájában keresendő.

Ludmann Mihály egy kevéssé ismert, mégis jelentős építész, Reichl Kálmán pályaképét rajzolja meg, akit a kollektív szemlélet és a tervezőmunka egyszerűségére, egységességére törekvő felfogás jellemzett. Dan Culcer Borsi-Kálmán Béla életművét a magyar történetírói hagyományban helyezi el, és azt hangsúlyozza, hogy munkái a tudományos értéken túl a historiográfiai felelősség gyakorlati példái is. Bíró Béla ugyanezt az életművet egy 2025-ös kötet apropóján a kutatói ethosz felől méltatja: a szigor, a kiegyensúlyozottság és az integritás nála morális vállalásként jelenik meg, nem puszta módszerként. Hoppál Bulcsú Molnár Tamás katolikus nevelésfilozófiáját ismerteti, és a hatvanas évekbeli amerikai oktatásválság tanulságait a mai magyar nevelés-eszménnyel állítja párhuzamba, jelezve, hogy a mű hamarosan magyarul is megjelenik.