Skizma vagy megújulás vár a római katolikus egyházra?

A Magyar Szemle új száma a katolicizmust érintő belső vitákat tágabb történeti és politikai keretben tárgyalja: a Lefebvre-örökség és a Szent X. Piusz Papi Testvérület megítélésétől a kereszténység hiteles közéleti képviseletének kérdéséig. Emellett korszakdiagnózist kínál a „morálpartizán” jelenségtől a modern hadikultúrák koráig, és több történeti, irodalmi, diplomáciatörténeti, valamint recenziós írással rajzol szélesebb képet Európa és a Nyugat mai dilemmáiról.

A zsámbéki, késő román és korai gótikus háromhajós premontrei bazilika és kolostor látható (Németh Márk Botond / Wikimedia Commons) Forrás: Magyar Szemle

Ugyanezen téma kapcsán, Varga Péter András a Kivonulni az egyházból? – Chvála Márton, Marcel Lefebvre és a katolicizmus jövője című nagyívű válaszában Lefebvre egyháztörténeti szerepét árnyalja, és a róla szóló, gyakran sémaszerű történeteket helyezi szélesebb kontextusba. Az írás azoknak is kapaszkodót ad, akik kevésbé jártasak a katolikus egyház modern belügyeiben, mégis érteni szeretnék a II. vatikáni zsinat utáni feszültségek rétegzettségét. A szerző célja, hogy a megmerevedett szembenállásokat meghaladva történeti és eszmetörténeti szempontokat adjon a jelenség megértéséhez. A kérdés nem más, minthogy kivonulásról van-e szó, vagy egy elhúzódó belső rendeződésről?

Lábár Tamás a Kereszténység és politikum – Történelem és üdvtörténet metszéspontján című írásában a kultúr- és politikai kereszténység problematikáját értelmezi, egy korábbi tematikus különszám tanulságait is mérlegelve. A reflexió középpontjában Róma egyház- és eszmetörténeti jelentősége, valamint a hagyomány és modernitás feszültsége áll. Lábár kérdése nem pusztán elméleti: 

miként képviselhető hitelesen a kereszténység a politikában anélkül, hogy puszta jelszóvá vagy eszközzé válna? 

A kérdésre, a történelmi és üdvtörténeti nézőpontok metszéspontjából tesz kísérletet erre választ adni.

M. Szebeni Géza az Amerikai hegemónia François Mitterrand szemével című, készülő monográfiából közölt részletben diplomáciatörténeti események és nyilatkozatok alapján rajzolja meg Mitterrand Amerika-képének alakulását. A portré egyszerre mutatja fel az elkötelezett szövetségest és az önállóságát őrző európai politikust. A szerző azt hangsúlyozza, hogy Mitterrandot nem a szolgalelkűség, hanem a francia nemzeti érdek következetes leválasztása vezette az amerikai érdekektől – a hegemóniához fűződő viszony ellentmondásait is felmutatva.

Jókai utópiája az európai együttélésről

Gróh Gáspár a Jókai-napló 5. – Görögtűz: Riumin című elemzésben Jókai Mór világpolitikai érdeklődését és az orosz téma irodalmi megjelenését bontja ki. A Görögtűz romantikus regényszövetében a Kaukázusra irányuló orosz terjeszkedés történelmi háttere mellett Jókai utópisztikus víziója is megjelenik a közép-európai együttélésről. Gróh arra is figyel, milyen jelzéseket küldött Jókai a korabeli magyar közvéleménynek, és miért érdemes ma újraolvasni a terjedelmes életmű egy kevéssé ismert darabját. Az írás egyszerre irodalomtörténeti és korrajzi olvasat is.

Rosonczy-Kovács Mihály a „Lenvirágok a véres mezőkön” – Gondolatok Máthé Áron és Joanna Urbańska könyve kapcsán című recenzióban egy, a magyar–lengyel kapcsolatokban szinte ismeretlen történetet emel ki: a volhíniai lengyel lakosság kiirtását és elűzését, valamint a magyar honvédek segítségnyújtását. Az ismertető a történeti tényanyag mellett az emlékezetpolitikai tétet is megmutatja, és nem kerüli meg az aktuálpolitikai áthallásokat. A kötet így nemcsak dokumentumként szolgál, hanem a felelősség és szolidaritás kérdését is felmutatja.

Tőczik Benedek a Család és családpolitika Magyarországon – Az Axióma kötetéről című ismertetőben egy keresztény integratív szemléletű, interdiszciplináris munkát mutat be a hazai családpolitikai diskurzus hiánypótló darabjaként. A recenzió fő gondolata, hogy a család kérdése nem szűkíthető gazdasági vagy pártpolitikai dimenziókra. A demográfiai problémák gyökere mélyebben, az emberi kapcsolatok minőségében, az élet értelméről alkotott felfogásban és a közösségi felelősségvállalás kultúrájában keresendő.

Ludmann Mihály a Reichl Kálmán, a típusteremtő építész című írásban egy kevéssé ismert, mégis jelentős életművet rajzol meg. Reichlt a kollektív, kevésbé individualista építőművészeti szemlélet jellemezte, és a tervezés egyszerűségének, egységességének eszményét képviselte. Az ismertetés kitér városfejlesztési hozzájárulásaira, különösen budapesti iskolai és lakóépület-projektjeire. A fókusz azon van, miként próbálta a modern mérnöki tudást a művészi kifejezésmóddal egybeépíteni.

Dan Culcer a Borsi-Kálmán Béla és a magyar–román kapcsolatok historiográfiája című rövid írásban Borsi-Kálmán életművét a magyar történetírói hagyományban helyezi el. A méltatás szerint művei mára nemcsak tudományos referenciák, hanem a historiográfiai felelősség gyakorlati megnyilvánulásai is. Culcer azt sugallja: az együttélésről, emlékezetről és közép-európai megbékélésről szóló mai gondolkodás nem kerülheti meg ezt a munkásságot. A hangsúly így a tudományos értéken túl a közéleti-szellemi tétre kerül.

Bíró Béla A tárgyilagosság bűvöletében – Borsi-Kálmán Béla és a magyar-román sorskérdések című írásában egy 2025-ben megjelent tanulmánykötet apropóján villantja fel a történész témáinak és módszerének súlypontjait. Kiemeli a nemzetiségi kérdés 19. századi összefüggéseit és Bandholtz naplójának értelmezését, de a fókusz a kutatói ethoszon van. Bíró Borsi-Kálmán tudományos szigorát, kiegyensúlyozottságát és pályájának integritását emeli példaszerűvé. Így a tárgyilagosság nem puszta módszerként, hanem morális vállalásként jelenik meg.

Hoppál Bulcsú a A nevelés jövője – Egy konzervatív nézőpont: Molnár Tamás című recenzióban Molnár Tamás katolikus gondolkodó nevelésfilozófiáját foglalja össze a The Future of Education (1961) alapján. Az aktualitást az adja, hogy a 20. század közepi amerikai oktatásválság és a mai magyar nevelés-eszmény dilemmái között erős hasonlóságok mutatkoznak. A szöveg külön érdekessége, hogy a kötet hamarosan magyarul is megjelenik a Ludovika Kiadónál, a tervezett életműkiadás részeként. A recenzió így egyszerre értelmez és felvezet egy várhatóan vitákat kiváltó könyvet.