A helyzet azonban, mint tudjuk, igencsak megváltozott. Persze, nem ami a Fidesz korábbi törekvését és stílusát illeti. A „jobboldal vezető erejének” választási eredménye azonban Boross számára is nyilvánvalóvá tette, hogy hatalmi pozícióban csak az orbáni egységes jobboldal létezhet; nincs különutas konzervativizmus, legfeljebb posztnyilas szélsőjobb, amelynek térfoglalását Boross Péter – meg kell adni – sohasem tartotta komilfónak. Ennek a csakugyan centrális politikai erőtérnek a létrejötte minden jel szerint ismét álláspont-változtatásra késztette az MDF régi oszlopát – és nem ő az egyetlen, aki az antalli generációból, a „régi Magyarország” szellemi letéteményeseként egyszercsak újra megengedő lett a Fidesz-uralom iránt. Ezek az urak, az általuk délibábosan visszaidézett polgári vircsaft hagyományőrzői, megintcsak úgy találják, hogy eljött a jobboldal reneszánsza, éspedig abban az értelemben, amit az egykori Egységes Párt évtizedei alatt az úgynevezett nemzeti-keresztény kurzus jelentett.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2010. szeptember 4.)
origo.hu
Muri Enikőt a hét leggyalázatosabb hozzászólásával támadják
