Ennek oka elsősorban a madár számára alkalmas élő- és költőhelyek csökkenése. A modern kertekben a tulajdonosok többnyire díszgyepet telepítenek, amelyben szinte semmiféle rovar nem él – márpedig ezek képezik a kerti (és a házi) rozsdafarkú táplálékának 80 százalékát; a többit lepkék, hernyók, pókok teszik ki. Emellett divat lett Európában nem őshonos fákkal és cserjékkel telezsúfolni a kertet, ezek azonban nem nyújtanak fészkelési lehetőséget az énekesmadaraknak, köztük a rozsdafarkúnak. A növényvédő szerek túlzásba vitt alkalmazása szintén káros a madarakra – mutatott rá Opitz.
A faj németországi állományát mintegy 150 ezer költőpárra becsüli a NABU – 1980-ban még 450 ezer pár költött az akkori NSZK területén. A fogyatkozásban szerepet játszik az őszi és tavaszi vonuláskor elszenvedett jelentős veszteség is. Afrikai telelőhelyükre vonulva a rozsdafarkúfajok Itália fölött repülnek át, s az ottani vadászok kíméletlen pusztítást végeznek soraikban: a lelőtt vagy hálókkal befogott énekesek többnyire serpenyőben végzik. A kerti rozsdafarkút a nevével ellentétben ma már alig lehet kertekben látni. Inkább csak lakott településeken kívüli ligetekben, cserjésekben, ritkás erdőkben hallható jellegzetes „köszörüléssel” végződő éneke. Rokona, az egyszerűbb színű házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) viszont még gyakori madara a kerteknek Budapesten éppúgy, mint Berlinben. Ez a faj sokkal jobban kötődik az emberhez, lakott településekhez, mint a kerti változat.
Fészkét előszeretettel rakja ablakmélyedésbe, ereszcsatorna alá, de akadt példa arra is, hogy szabadban tárolt PVC-csőben, sőt használaton kívüli traktor motorterében költötte ki és nevelte fel fiókáit házi rozsdafarkú pár. A NABU minden esztendőben megválasztja az év madarát, hogy így hívja fel a társadalom figyelmét az adott faj veszélyeztetett helyzetére. Az idén a kárókatona, tavaly a jégmadár volt az év madara Németországban.
(greenfo.hu)

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség