Muzsika és vér – A 17 éves diákot harmadszor verték meg „világvárosunkban”

Szomorú véget ért V. B. középiskolás diáknak a zene péntek este kezdődött világnapja. Bármennyire is szeretett volna, nem tudott épségben hazaérni a főváros XV. kerületébe a 17 éves fiú, mert brutálisan összeverte egy nálánál egy-két évvel idősebb cigány fiatalember.

V. B. elmondása szerint a zene világnapját unokatestvérével és annak barátnőjével a Deák téri aluljáróban ünnepelte, ahol egymás után léptek föl a könnyűzenei együttesek. Hazafelé indulva szombat hajnali 2 felé értek a Blaha Lujza térre, ahol körülbelül negyed órát vártak a 973-as éjszakai járatra. Várakozás közben beszélgettek, értékelték a hallottakat.

Nem messze tőlük két, jól öltözött fiatalember ácsorgott a megállóban. Nem volt rajtuk semmi feltűnő – szokásos dzseki, farmernadrág –, utóbbinak szára mindkettőjüknek „divatosan” be volt tűrve a fehér színű, félmagas szárú, utcai bőrcipőjükbe. V. B.-ék fel sem figyeltek volna rájuk, ám kettejük közül a cigány fiatalember – V. B. unokatestvérének barátnőjére félreérthetetlenül utalva – odaszólt a társának. „De jól megb…ám a csajt!” Mindhárman meglepődtek, de elengedték a fülük mellett a vérforraló megjegyzést. A fiatalember azonban nem hagyta abba. Újra csak jól hallhatóan megjegyezte, „de jó se..e van, jól felcsinálnám!” V. B. unokatestvérét ez már kellően felbosszantotta és kérdőre vonta a magával nem bírót. „Ha akarsz valamit, gyere ide!”, hangzott a fiatalember válasza. Az unokatestvér meglódult, ám barátnője visszafogta őt attól, hogy verekedés legyen.

Azért, hogy minden kapcsolat megszűnjön közöttük, V. B., unokatestvére és a barátnője a megálló elejéhez ment, hogy az első ajtónál szálljanak föl az érkező buszra. A két fiatalember hátul maradt. Utazás közben V. B.-ék érzékelték ugyan, hogy a másik kettő figyeli őket hátulról, de már nem vettek róluk tudomást.

A rokon és a barátnője a Hungária körútnál szállt le a buszról, V. B. pedig továbbutazott a XV. kerület felé. Leült egy üres, egymással szemben lévő négyes ülés egyikére. A történet azonban nem ért véget, mert miközben kifelé bámult az ablakon, a cigány fiatalember odalépett hozzá, és a vele szemben lévő ülésen helyet foglalt.

V. B. rá sem nézett, megpróbált nem tudomást venni a helyzetről. Alig várta a Fő teret, ahol le szeretett volna szállni. Ám hiába szeretett volna, még sem tudott, a fiatalember ugyanis nem engedte. „Maradj a helyeden, különben szétverem a fejedet!”, fenyegette meg. A 17 éves V. B. nagyon megijedt, olyannyira, hogy a következő megállónál föl sem mert állni az ülésről. Arra várt, hogy a fiatalember jelezze neki, hogy leszállhat, ő azonban jelzés helyett fenyegetően nézte tovább. Így azután egészen a végállomásig utaztak együtt tovább, ahol előbb a diák lépett le a buszról, a fiatalember pedig követte. Egy irányban indultak el mindketten, vissza, Zugló irányába.

V. B. átment az Erdőkerülő út túloldalára, s ott folytatta útját, a provokatőr a másik oldalon kísérte. Lassan elfogytak az emberek, útjuk a kietlen úton tartott tovább. A fiatalember erre várhatott, mert átment V. B. oldalára, utolérte a fiút és megállította. „Mi volt az a beszólás a Blahán?”, vonta kérdőre. A diák mentegetőzött, hogy ő semmit sem csinált, ő nem volt részese a vitának, mire a fiatalember lekevert neki egy pofont. A fiú kiabálni kezdett, hogy mit csinál, ám a másik folytatta. Nyakánál fogva neki rántotta egy sövénynek, majd rálökte egy parkoló autó motorházának tetejére. Ököllel verni kezdte V. B. fejét, akinek az első ütéstől ömleni kezdett a szájából a vér, mert felsértette ínyét a fogszabályzója. Körülbelül tíz ütést kapott, a bal szemére, fülére és arccsontjára, amiktől meglehetősen földagadt az arca. A fiatalember ezután a hajánál fogva a földre rántotta őt, s fölé tornyosult. A diák az arca elé tartotta a kezét, a további ütések ezért már főként arra záporoztak, majd összehúzott térdeivel ellökte a támadóját. Kihasználva a pillanatot felpattant és rohanni kezdett. Támadója nem követte, csak utána ordította az összetömörített tanulságot. „Máskor ne szemétkedj, te g..i!”

A körülbelül negyed órát tartó verés után V. B. az édesanyját érte utol elsőként mobiltelefonján, aki másik gyermekével együtt sietett a sérült fiú elé. Hazaérve meg sem mosakodott, úgy, véresen, édesapjával azonmód autóba ültek, és elmentek a Rákos úti rendelőintézet orvosi ügyeletére. Az egészségügyi intézmény orvosa azonban nem látta el a vérző, sérült fiút, hanem továbbküldte az újpesti, Árpád úti, Károlyi Sándor kórházba, ahol alaposan megvizsgálták és a röntgenfelvételek alapján megállapították, hogy komolyabb baj – repedés, törés – nincs, „csak” zúzódás. Édesapja a zárójelentés mellé látleletet is kért a kórháztól, ahol azonban közölték vele, hogy hétköznap menjen érte vissza 3-4 ezer forinttal, mert körülbelül ennyibe kerül majd a „dokument”. Ekkor eldöntötték, hogy megelégednek a zárójelentéssel.

V. B.-t eddig kétszer támadták meg, amely támadásoknak egyes elemei kísértetiesen hasonlítottak a mostanihoz. Ugyan az előzőek fényes nappal történtek a főváros forgalmas csomópontjain. Ezeket bár feljelentés követte, eredményre egyik esetben sem jutott a rendőrség. – Talán most. – reménykednek V. B. szülei.