Az idén negyedszer rajtolt el a Peking–Párizs futam, amelyen veterán autók mérik össze tudásukat és sofőrjeik tűrőképességét. A 25 országból érkezett versenyzők a kínai nagy fal Pekingtől 60 kilométerre eső részétől rajtoltak el, majd a kommunista ország aszfaltcsíkjait a Góbi sivatagra cserélték. A mongóliai szakasz a verseny legnehezebb és leghosszabb, nyolcnapos része, ezt egy „rövidebb” oroszországi kitérő, Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán (a selyemút) követi.
A versenyzők Irán átszelése után három napot autóznak Törökországban – jelenleg is itt tartózkodnak –, majd 11-én érkeznek meg az öreg kontinensre Görögországnál, ahol hajóra szállnak, és Olaszországon keresztül veszik célba Párizst, ahova október 16-án érnek el a tervek szerint.
A megméretésen három kategóriában indulnak a járgányok. Az 1921 előtti úttörők csoportjában rajtol David Karen és Karen Ayer 1907-es korelnöknek számító Itala 40-ese. A legnépesebb csoportban, az 1941-nél idősebb autók között találjuk az „őrült olaszokat”, Mattia Nocera és Andrea Mandel-Mantello Rudy becenévre hallgató, 1930-as Chevrolet 6 Tourerjét is. Az utolsó kategóriában az 1961-nél öregebb gépcsodák mérik össze tudásukat.
A futam lebonyolítását talán egy kerékpáros körversenyhez lehet hasonlítani. A sofőröknek egy nap alatt „egyszerűen” el kell jutniuk megadott idő alatt A-ból B-be ellenőrző pontok érintésével, szigorú időbeosztás alapján. Ha kihagynak egy kaput, időbüntetésben részesülnek, amit a versenybírák az időfutamok során „írnak jóvá”. Emellett arany-, ezüst- és bronzérmeket osztanak a szervezők attól függően, hogyan teljesítik a fent említett feladatokat a versenyzők. A járművek helyzetét egy globális helymeghatározó rendszer segítségével követhetik figyelemmel az érdeklődők.
Magyar színek
A magyar színekben versenyező Andrea Mandel-Mantello kalandjára Toszkánában élő édesanyja hívta fel a figyelmünket. Abai Éva családja ’56 november elején hagyta el Budapestet. Éva 1958-ban Rómába költözött későbbi férjével, Georges Mandel-Mantellóval, akit még ebben az évben megajándékozott Andreával, néhány évre rá pedig egy leánygyermekkel. Andrea, aki jelenleg feleségével és két gyermekével Rómában él, kiskora óta érdeklődik magyar gyökerei után, és nyelvünket is beszéli. Sokáig próbálkozott, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot, de csak két éve büszke tulajdonosa a Magyar Köztársaság útlevelének.
Andrea Mandel-Mantello a régi járgányok szerelmese, több klasszikus autó és motor (főként BMW-k) tulajdonosa. A pénzember gépcsodáival a Peking–Párizshoz hasonló versenyeken (csaknem) körbejárta az egész földet: ő volt az első, aki BMW-motorral járt Bhutánban 1996-ban. A Peking–Párizs futamon 2010-ben magyar színekben induló férfi azonban nem csak a kaland kedvéért járja a világot, több karitatív szervezetet is népszerűsít: egy fiatalokkal foglalkozó hospice-házat, egy indiai iskolásokat támogató egyesületet és egy zambiai árvákat segítő alapítványt. Andrea Mandel-Mantello kalandjairól az angol nyelven tudó olvasóink többet is megtudhatnak kifejezetten szórakoztató elektronikus naplójából, ahonnan olyan érdekességekre derül fény, hogy miként kerültek a késő versenyzők egy türkmenisztáni bolondokházába. A férfi a futam vége előtt viszontláthatja édesanyját, hiszen a verseny áthalad azon a toszkán falun is, ahol Éva jelenleg él.
1907: a herceg és a koldus párbaja
Az első, 1907-ben megrendezett Peking–Párizs versenyt egy francia újság, a Le Matin hívta életre. Száz évet kellett várni a következőre, hogy bebizonyítsák, „amíg az embernek van egy autója, addig bármit megtehet, és eljuthat bárhová”. Az első megméretésen öt autó állt rajtvonalhoz, és négy sikeresen átszakította a célszalagot. A legendás verseny egy „herceg és egy koldus párbajává” alakult: Apponyi Ilona grófnő és Borghese Pál sulmonai herceg legidősebb fiúgyermeke, Borghese Scipio vette fel a versenyt egy holland napszámossal, Charles Goddarddal. A kalandor herceg jól felszerelt csapattal, több évnyi tapasztalattal és egy 7 literes, 40 lóerős Italával rendelkezett, míg Goddard vezetni sem tudott a verseny előtt, ígéretekből finanszírozta a kalandot, és „csak” egy 15 lóerős Spykert vezetett.
A herceg Európába érve már olyan biztos volt győzelmében, hogy tett egy 800 kilométeres kitérőt Szentpétervárra, mivel egy bálon óhajtott részt venni, amelyen „sok finom hölgy” volt jelen. A jól felkészült Scipio nem is tévedett, ő érkezett meg először Párizsba, de a másodikként befutó holland sem szégyenkezhetett, hiszen ő volt az, aki először 24 órán keresztül vezetett megállás nélkül versenykörülmények között (ezt a rekordját a Le Mans-i 24 órás verseny 1923-as életre hívásáig tartotta).
A verseny presztízsét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1907-es Peking–Párizs futam hozta magával a Michellin és Pirelli gumigyártók első összecsapását.
(Forrás: pekingparis.com)
