Mire jutottak a belső vizsgálatnál?
– Tényleg kellemetlen eset. A rengeteg pozitív tettet végrehajtó, és eddig pozitív nullszaldóval is gazdálkodó Dunába nem Savonarolaként óhajtottam megérkezni, Columbo hadnagy képességeivel sem rendelkezem. Mégis, az elmúlt héten bárhová nyúltam, felidegesítettem magam. Ami a magánklinikát illeti, válaszként az jött: hagyománya van, hogy dunás vezetők családtagjai közpénzen gyógyulnak. Már 2004-ből szól szerződés, amely ugyan „szemérmesebb”, mert Pekár István akkori elnök házastársán és kisfián túl legalább huszonhárom tévés vezetőt is leszűret – és már itt feltűnik Szekeres főigazgató úr neje. Ehhez képest a 2009-es kötésű Dr. Rose-eset nagyságrendekkel feljebb van, és ide már csak a két úr, valamint a televízió szempontjából indifferens feleségeik kerültek át, nyolcmillió forint előre utalását követően.
– Egy tanyasi tanító is közpénzből él. Mégsem szűrik drága klinikákon…
– Egy jóléti államban még rendben is volna, hisz a köznek is haszon, ha preventíve segít a dolgozóin, az még mindig lehet olcsóbb, mint a kolléga kiesése a munkából, gyógykezelése – de nem a legdrágább magánklinikák egyikén. Ami igazán meglepett: a közpénzek iránti közömbösség, a „nekem ez jár” vérlázító nyugalma, amely sem a Duna Televízió küldetéséhez és múltjához, sem a munkatársak döntő többségének odaadásához nem méltó. Visszatérve az inkriminált szerződéshez: a harmadik felsővezető, A. Szabó Magda alelnök kimaradt a kedvezményezettek köréből, sőt beavatni is elfelejtették, miközben a két úr között foglalt helyet a ranglétrán – mi ez, ha nem mutyi?
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
