A bábopera elsősorban felnőtteknek szól, hiszen az érzelmek játéka áll a középpontban, s ennek rétegeit azok tudják igazán jól értelmezni, akik már átéltek egy-egy kapcsolatot. Ennek ellenére a nézőtéren számítanak a fiatal felnőttekre, a középiskolásokra is – mondta Kiss Ágnes rendező az MTI-nek. A darabot eredetileg az Adriano in Siria című opera felvonásai közötti intermezzóként mutatták be Farnese Erzsébet spanyol királyné – V. Fülöp felesége – születésnapja alkalmából.
A 18. századi történet Tracollo ügyetlen mesterkedései körül forog, aki hasztalanul próbálja félrevezetni Liviettát: bár az ifjú mindig álruhában jelenik meg, a lány időben észreveszi és leleplezi. Jóllehet a jelentekből nem következne szükségszerűen, mégsem teljesen váratlan fordulat, hogy a darab végén a fiatalok örök szerelmet esküsznek egymásnak. A cselekményt az árnyjátékok síkjára helyezte a rendező. Bár a két operaénekes, a Tracollót alakító Cseh Antal és a Liviettát játszó Dulics Timea az előszínpadon énekel, a lelkekben zajló történések a háttérben, mint egy filmvásznon jelennek meg sok bábtechnikával, írásvetítővel, projektorral.
Az egész előadás az ellenpontozásra épül: a férfi és a női oldal, az aktivitás és a passzivitás, az érzelmek és az akció, a vászon és a színpad között mindig ellentét van – magyarázta a rendező, akinek ez az első ilyen jellegű munkája. A darabot, amelynek szövege magyarul van, hogy így hozzák közelebb a nézőkhöz a műfajt, ugyan májusban bemutatják, de a repertoárba ősszel kerül majd be, és azt tervezik, hogy ha van rá igény, országjárásra is indulnak vele. A Szegeden színpadra állított darab a Barboncás Egyesület, a Zenergia Egyesület és a Kövér Béla Bábszínház koprodukciójában jött létre. A két egyesület pályázati forrásból finanszírozza az előadást.
(MTI)
origo.hu
Napi balfék: Nem jó, Petike, pedig mennyit gyakoroltunk együtt!
