Várhatóan harmadik ciklusát kezdheti meg a kormányzó Igazság és Haladás Párt (AKP) a júniusi törökországi parlamenti választást követően, annak ellenére, hogy sokakat zavar a párt autokratikus hatalmi stílusa. Az AKP népszerűségének egyik legfőbb oka, hogy sikeresen kezelik a gazdasági kérdéseket. A mostani kormánypárt 2002-es hatalomra kerülése óta rendkívül eredményes korszakot tudhat maga mögött Törökország, míg az ellenzékre a korábbi időszakok krízisének az árnya vetül.
A számok tényleg meggyőzőek, mivel a 2009-es visszaesést követően Törökország a G20-ak államai közül a harmadik legnagyobb bővülést tudhatta magáénak. Egyetlen török bank sem omlott össze a világgazdasági válság során és az infláció sem szabadult el az elmúlt években az erős lírának köszönhetően. „Az én életemben most először történt meg az, hogy ugyanakkora az infláció a hazánkban, mint Nagy-Britanniában” – dicsekedett Erdem Basci, a török központi bank új vezetője. Hozzátette, hogy a török gazdaság hajója stabil, azonban a tengerek változékonyak, míg egy vihar vélhetően bármikor kitörhet.
Fenntarthatatlan számok
Ahmet Akarli, a Goldman Sachs (GS) egyik közgazdásza úgy fogalmazott, hogy a gazdasági egyensúlytalanságok egyre jobban felhalmozódnak, míg a pénzügyi sérülékenység egyre növekszik. Rámutatott arra is, hogy a fiskális és monetáris ösztönzők fönntartása túl hosszú ideje tart. Akarli úgy számolt, hogy a bérek 18 százalékkal, a belföldi kereslet 25 százalékkal és a hitelek 30-40 százalékkal növekedhetnek idén, amely számok fenntarthatatlanok.
A két legsúlyosabb gondot az infláció és a folyó fizetési mérleg hiánya okozhatja. A GS számításai szerint az infláció az év végére 7,5 százalékra növekedhet, míg a folyó fizetési mérleg hiánya márciusban az éves GDP 8 százalékát is elérhette. A választásokat követően a kormányra egyre nagyobb nyomás fog helyeződni, hogy szigorítsa fiskális politikáját, valamint hogy a központi bank emelje az alapkamatot.
Itt mélyebb problémák is vannak
Egyelőre nem tűnik könnyű feladatnak a felforrósodott török gazdaságot lehűteni. A központi bank tavaly csökkentette a kamatlábakat és növelte a kötelező tartalékrátákat a hazai és külföldi bankok számára. Úgy tűnik, ez nem nagyon vált be, és a központi bank kamatemelésbe kezd majd. Törökországba mégis folyamatosan érkezik a tőke, amely túlzottan lazává teszi a monetáris kondíciókat. A tartalékolási kötelezettségek további emelésének nem biztos, hogy elég hatása lesz a lassú fogyasztói hitelezésre. Ha a kamatlábak világszerte elkezdenek emelkedni, főként az Egyesült Államokban, akkor a külső finanszírozás kiszáradásával lesz kénytelen szembenézni Törökország.
Az igazság az, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya mélyebb gazdasági problémákat mutat. Az államháztartás helyzete stabilnak tekinthető, mivel az államadósság aránya csupán a GDP 40 százalékára tehető. A kormány azonban nem rendelkezett elég bátorsággal ahhoz, hogy többek között csökkentse a minimálbér összegét, visszaszorítsa a feketegazdaság arányát és növelje a versenyt az energia és egyéb árak csökkentésével. A 44 százalékos foglalkoztatottsági ráta a legalacsonyabb az OECD országai közül és Törökország rendelkezik a legrosszabb termékpiac-szabályozással. Ezek a hiányosságok még inkább kirívóak egy olyan országban, ahol a népesség gyors növekedése miatt legalább évi 5 százalékos bővülés szükséges a munkanélküliség szinten tartásához.
A júniusi választás azonban nem csupán az egyik forrása a politikai bizonytalanságnak. Az „arab tavasz” sok fontos török céget hozott nehéz helyzetbe. Líbiában 14 milliárd dollárnyi kintlévőség fagyott be, míg több szíriai beruházást el kellett halasztani. Ezen okokból kifolyólag a következő kormánynak mindenképpen javítani kell Törökországnak az Európai Unióval megkopott kapcsolatain, mivel még mindig az az ország legnagyobb exportpiaca.
(The Economist)
origo.hu
Pszichopata, bohóc, egy múló pillanat: ez az utca emberének véleménye Magyar Péterről - videó
