A napnyugta előtti órában Mindszentnél és a folyó országhatárhoz közeli részén is megfigyelhetők a tiszavirágok (Polingenia longicauda). A tiszavirág a kérészekhez tartozó nagy méretű, 8-12 centiméter hosszú rovar. Napjainkban már csak a Tiszában és mellékfolyóiban él, igen érzékeny a környezetére.
A párosodás után a megtermékenyített peték lesüllyednek a mederfenékre, a kikelő lárvák pedig befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a kérészek előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.
A kérészek elsősorban az agyagos partszakaszokat kedvelik, ezeken a rajzás idején jól megfigyelhetők a lárvák felszínre merőlegesen futó járatai. A rovarokat már a vájatok szájánál békák várják, de lesben állnak a ragadozó halak, és a madarak sem akarnak kimaradni a lakomából. Kérészekre vadászik ilyenkor a folyó partján a barázdabillegető, a légykapó, a szerecsen- és a dankasirály és a kis kócsag is.
A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal. A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut.
A víz felszínét elhalt tiszavirágtetemek lepik el, lassan tovasodródva a folyón. Mindez néhány óra alatt játszódik le mint az átalakulás, a fajfenntartás, a halál és a továbbélés drámai megnyilvánulása. A peték lesüllyednek a mederfenékre. Aztán kezdődik elölről minden, és ez így megy már sok-sok év óta.
(MTI)
