Torkos Matild: Kéjelgés a szublimálatlanságban

Torkos Matild: Egyébként a probléma gyökere az lehet, hogy tényleg nem egy nyelvet beszélünk Lévaival. Mert belőle én csak a lenéző zsigeri undort érzem irányomban és rajtam keresztül az összes, jobboldalon munkálkodó újságíró kollégáim iránt. Készüljön föl rá Lévai Júlia, hogy ha a pártállami diktatúrában a politikai elítéltekkel szemben a legkeményebb fellépést sürgető pártvezetőnek bármilyen retyerutyája, bármilyen pozícióban is megkeseríti kortársaink életét, nem fogjuk szó nélkül hagyni a kapcsolati hálóban betöltött szerepét. És nem azért nem hallgatjuk el a nyers igazságot, mert kéjelegni (hű, mily’ „borzongtató!”) van kedvünk a szublimálatlanságban, hanem azért, mert kötelességünknek érezzük minden általunk fontosnak tartott tényadat nyilvánosságra hozását.

(Magyar Nemzet, 2011. augusztus 31.)