Pilhál György: Ludas Mancs

Két esztendeje figyelt fel a magyar közvélemény az osztrák gyökerű csapatra, akkor, amikor azzal állt elő, hogy idehaza szadista libatömés zajlik, a gazdák brutális beavatkozással májnövekedésre kényszerítik a szerencsétlen szárnyasokat, természetesen üzleti célból. Tele is nyilatkozták a nemzetközi sajtót az „állatkínzó” magyar módszerről, miáltal gyors piaci hanyatlásnak indult az ágazat, az ezzel járó állásvesztésekkel, persze. Bár hamarosan kiderült, másutt is tömik a libát (például a hatszorta nagyobb francia piacon), ez már nem segített rajtunk. Mancsék következő libaakciója már a tollfosztásról szólt, ezt egyenesen inkvizíciónak nevezték, gazdáinkat barbároknak. A hervadhatatlan akciózás – létjogosultságát akarja bizonyítani a gárda, régi trükk – időközben meghozta a maga gyümölcsét: Magyarországot nem hívták meg Kölnbe, az idei őszi élelmiszer-ipari vásárra. A Mancs jól belecsapott a lecsóba. (Nem lennék meglepve, ha kiderülne: küldték őket.)

(Magyar Nemzet, 2011. szeptember 1.)