Erdély – Szamos menti dombság

Egyszer azért meg kell állni a Szamos menteés a Mezőség határán is – meg kell állni, körül kellnézni, mert hátha... Hátha mégis szükséged vanvalamire a kenyéren meg a paprikás döfin kívül is.Valamire, ami talán a legutolsó pillanatban iseszedbe jut. Valamire, amiért halni is érdemes. Halni – hát még élni!Valamire, ami néha egészen hasonlít a megváltásra. Mert van úgy is, hogy Teremtő sem kell a megváltáshoz. Csak csömör.S annak nyomában elhatározás, hogy mostantól másképpen kell hogy legyen. Másképpen kell hogy legyen berendezve az élet, mert ha olyan marad, mint eddig volt, akkor esetleg megbolondulsz. Vagy ami még roszszabb: elhiszed, hogy ez az egyetlen lehetőség, s ha elhiszed, akkor már soha többé nem veszed észre a megalkuvást se, meg a cinikusok arcpirító szemtelenségét se.No, ezért állj meg egyszer itt! Meg azért is, mondom, mert soha nem tudhatod: hátha mégis szükséged van valamire.Talán csak két unikornisra, amelyek sokkal szomorúbbak nálad. Néz a két unikornis, pedig alszik mindkettő, réges-régóta, de legalábbis az „új idők” kezdete óta.Mert hát álomba szenderült mindenki akkor, amikor megjöttek az „újak”, álomba szenderültek, s azt álmodják, hogy nem jöttek meg mégsem.A Mezőségen