Miért erősödik a jobboldalizás?

A Népszava múlt szombati száma hat oldalt szentel a szélsőjobboldal állítólagos hazai és nemzetközi előretörésének. Ha mindezen írások a szélsőséges jobboldal, az esetleges fasizálódás valóságos veszélyeire hívnák fel a figyelmet, nem is lenne baj. A baj ott van, hogy ügyes kis mellékmondatokkal, utalásokkal, Németh László írói munkásságának lejáratásával sejtetni engedik a cikkek, hogy a magyarországi polgári oldal, a jobbközép pártok „valahol összeérnek” a nemzetközi szélsőjobboldallal. Sőt ki is mondja az egyik tanulmány, Ha nincs alternatíva... címmel, hogy „...a nemzeti konzervativizmus – Ausztriához hasonlóan – Magyarországon is koalíciós szövetségre léphet a szélsőjobboldaliakkal, ezzel pedig a magyar politikai és társadalmi élet nacionalista-soviniszta irányba tolódhat el”. Majd egy dupla csúsztatással arra utal a szerző, hogy a magyar függetlenség zászlaját ma a szélsőjobboldal és a nemzeti jobboldal lengetheti, ezért tapasztalható úgymond a Fidesz fokozódó EU-ellenessége, Orbán Viktor miniszterelnök kiállása a magyar belügyekbe való amerikai és brüsszeli beavatkozásokkal szemben.Nos, így most már minden együtt van, igaz, tények és dokumentálás nélkül. A ferdítés, a félremagyarázás művészei elfelejtik azt dokumentálni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette polgári koalíció tette fel az i-re a pontot NATO-csatlakozásunkkor. Ez a kormányzat az európai, demokratikus értékekhez igazodva – minden baloldali, liberális akadályoztatásokat átlépve – azonnal átesett a tűzkeresztségen, amikor a további koszovói népirtást megakadályozandó teljesítette a NATO-ban vállalt kötelezettségeit. Akkor nem a szélsőjobboldal zászlaját lengette, hanem a szabadság zászlaját, az európai demokráciát védte a sajátosan jugoszláv kommunista nacionalizmussal, bolsevista fasizmussal, mondhatnám, rasszizmussal szemben.Ez a kormányzat két év alatt az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok közül Magyarországot gazdaságilag olyan szintre hozta fel, hogy a pártatlan nyugati gazdasági és politikai megfigyelők szerint is az elsők között kerülünk az EU-ba. Ez a kormányzat a hagyományos polgári demokrá-ciát védi akkor is, amikor nem az Európai Unióval szemben, hanem mellette, saját nemzeti érdekeit is hangoztatja. Gondolom, a Népszava cikkírói szerint sem azonos az Európai Unió a Szovjetunióval, amikor a kelet-európai kis országok nemzetgazdasági érdekeiket önként feláldozták a vélt haladás oltárán. Ugyanis az Európai Unió érdekei és a benne helyet foglaló egyes nemzetek érdekei jól összeegyeztethetők egymással. Ez adja, adhatja az EU erejét. Komolytalan hát a Fidesz EU-ellenességéről beszélni.Mégis rendületlenül folyik a jobboldalizás. A volt MSZMP-hez ezer szállal kötődő baloldal és annak szélsőliberális szárnya most váratlanul jobbról előzi a jobbközépet. Nemzetibb lett a nemzetinél. Vásárhelyi Mária szociológus, a Demokratikus Charta, a Nyilvánosság Klub oszlopos tagja a Népszabadság múlt pénteki számában azon sajnálkozik, hogy ennek a polgári kormánynak nincsenek nemzeti céljai, „a mai kormánypolitika nélkülözi az értékeket”, sőt azt is megfogalmazza, hogy „...ma már több megértéssel nézek az akkori Antallra”. Az önmagát első számú médiaszakértőnek tartó szociológus-lapírónak nem nemzeti cél a Széchenyi-terv, a Neumann-terv, a népességfogyás megállítása, az információs társadalom megalapítása, a felnőttképzés és a foglalkoztatottság új rendszere, az egészségügy reformja. Úgy tűnik, Vásárhelyinek nem nemzeti cél a magyarságtudat és az Európához való tartozás erősítése, ezeregyszáz éves történelmünk tisztázása, az ezeréves államiságunk méltó megünneplése, a világban élő magyarok összefogása sem. Neki nem érték a gyerek, a gyermekszületések támogatása, a gyed, a gyes visszahozása, a fiatalok újrakezdési, lakásépítési kölcsönének megteremtése, egyáltalán: a lakosság életfeltételeinek jobbítása.Vásárhelyi Mária sok évvel Antall József halála után már elismeri, a demokrata államférfit, de elfelejti megemlíteni, hogy 1990 őszén ki és mi ellen szervezték a Demokratikus Chartával a taxisblokádot, hogyan akarták megsemmisíteni az akkor még csak éledező többpárti demokráciát. Elfelejti megemlíteni, hogy a sajtó nagy részének segítségével milyen össztűz zúdult az igazságtételi és kárpótlási törvények előkészítőire. A kommunizmus alatt elkövetett bűnök tisztázása, egy újrainduló parlamentáris demokráciában hosszú távon meghatározhatta volna az értékeket, a fogalmakat, a morális magatartást. Ezt megakadályozták. Noha tíz esztendő elteltével a múlttal való őszinte szembenézés aktuálisabb, mint valaha: éppen a jövő héten jelenik meg Magyarországon is az európai értelmiségi körökben nagy visszhangot keltő, A kommunizmus fekete könyve című vaskos dokumentumkötet, amelyből honfitársaink is megismerhetik végre a sztálinista szélsőbaloldal hiteles történetét.A szociológus asszony azt is elfelejtette elmondani, hogy a kormánypárti-ellenzéki párbeszédet – akárcsak a múltban, most is – az akadályozza legfőképpen, hogy egyes baloldali értelmiségiek külföldre viszik és ott jelentetik meg hamis állításaikat a magyarországi állapotokról. Így terjed el oktalanul – szerencsére nem széles, ám meghatározó körben – a magyar kormány lejobboldalizása, az antiszemitizmus hazai terjedésének vádja, a „veszélyben a sajtószabadság” jelszava. Szavakban párbeszédet hirdetnek a két oldal között, mégis megszervezték az árnyék-rádiókuratóriumot Haraszti Miklós vezetésével. Innen már csak pár lépés az árnyékparlament, az árnyékkormány létrehozása. Mert úgy látszik, nekik az európai mintájú parlamentáris demokrácia, vagy a Freedom House által is elismert honi sajtószabadság nem elég.Ez a fajta magatartás, gondolom, nem szolgálja Magyarország nemzeti érdekeit, és hamis színben tünteti fel a valóságos demokratikus értékeket. Balról megkerülve jobbról támadni nemzeti jelmezben – ez lehet most az új ellenzéki stratégia. A kérdés az, hogy mi ennek a célja? A jobbítás, a széles körű összefogás igénylése? Vagy csak egyszerűen a hatalom visszaszerzése minden áron.