Ki(é) a tégla?

Mára már abszolút közhellyé vált a régi szállóige, miszerint a téma az utcán hever. Vagy legalábbis felkúszik köztereink falaira – óriásplakátok képében. Talán nincs is más ága a PR-tevékenységnek, amely ilyen gombamód szaporodott volna el, minden létező szabad felületet meghódítva magának. Azonban a hirdetési szakma e szegmense sem maradt meg a klasszikus reklámtevékenység keretein belül, a plakátok óriás tereit kihasználva lépten-nyomon politikai üzenetekkel is találkozhatunk.A legtöbb esetben a megrendelő – legyen az bármely párt vagy csoport – saját nézeteit vagy nagyszerűségét kívánja népszerűsíteni. Ez a szándék a visszájára is fordulhat, ha nem megfelelő szimbólumrendszert alkalmaznak. Mint például a ’98-as választások MSZP-s hirdetménye, amelyen két dolgos kéz egy marék földet tartott, amiből egy kókadt kis növény bújt elő. Ezt akkor úgy értelmeztem – gyanítom, nem csak egyedül –, hogy mindösszesen ennyi az, amit az akkori kormánypártok regnálásuk után meghagytak az országnak.Vannak azonban olyan esetek, amikor indirekt módon jár el az ötletgazda, saját céljait látensen, mások lejáratásával kívánja elérni. Ennek plasztikus példája a napokban megjelent, sajátos humorral megalkotott óriásplakát.„Itt 40 000 lakás épülne” – olvashatjuk Budapest legforgalmasabb pontjain elhelyezett reklámtáblákról. „Még xxx nap. Türelmetlenül várjuk.” Majd rögtön alatta, mindez az alábbi szellemességgel folytatódik: „A csak szerkezetkész lakáskoncepció még nem ad otthont.”A plakátok alsó sarkában pedig szerényen meghúzódik az üzenet küldőjének neve: Társaság a lakásépítésért.Aligha kétséges, minden ember alapvető igénye, hogy tisztességes körülmények között tudjon lakni, élni. Joggal várják el az államtól polgárai e törekvésük támogatását. Különösen olyan országokban, mint amilyen hazánk is, ahol az utóbbi évtizedek bérpolitikájának következtében ötször-hatszor annyi ideig tart egy lakásra való összespórolása, mint például az USA-ban.A Társaság a lakásépítésért mostani türelmetlenségét viszont nem értem. Ezt a szervezetet ugyanis 1996-ban hozták létre, szóvivőjének, Péter Gyulának a sajtóban megjelent nyilatkozatai alapján azért, mert érzékelték, hogy az akkori pénzügyi-politikai vezetés elzárkózott a lakásépítés támogatásától – 1994 és 1998 között évente 20–28 ezer között volt az újonnan átadott lakások száma. A szervezetet öt cég – köztük a Wienerberger Rt. és a Magyar Téglás Szövetség (amelynek elnöke Péter Gyula) – alapította, s mára már több mint húsz építőipari gyártó és kivitelező cég a tagja, 160-180 milliárd forintos termelési értéket képviselve. A lobbiérdekek nyilvánvalók: az előző évtizedben drasztikusan visszaeső lakásépítés következtében áraikat csak korlátozottan tudták emelni, a kihasználatlan kapacitásokról már nem is beszélve. Aggódásuk tehát nem csupán filantróp szemléletükből fakad. De miért nem adtak ennek hangot a Horn-kormány alatt? Nem emlékszem olyan óriásplakátra, amelyen a lakáskoncepciót hiányolták volna...A társaság tavaly viszont felkérte az akkor még Matolcsy György által vezetett Növekedéskutató Intézetet egy hatástanulmány elkészítésére, amely alapja lehet egy reális lakáspolitikai koncepciónak. Az eredmény ismert: az időközben gazdasági miniszternek kinevezett Matolcsy által kidolgozott tervezetet a kormány elfogadta. Megszületett a lakástámogatásról szóló jogszabály, amelyet azóta már többször módosítottak, kiterjesztve a kedvezményezettek körét.A Gazdasági Minisztérium számításai szerint minden tízezer új lakás 25 ezer ember teljes munkaidőben való foglalkoztatását teszi lehetővé, és nem mellékesen 118 milliárd forinttal növeli a GDP-t. Járai Zsigmond pénzügyminiszter lapunknak nemrég adott interjújában elmondta, valószínűleg az idén nem épül meg a tervezett negyvenezer új lakás, de a kiadott építési engedélyek száma eddig 32 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszakban kiadottakét. Márpedig ahhoz, hogy valaki a kedvezményes hitel(ek)hez hozzájusson, építési engedéllyel kell rendelkeznie, s így jövőre már elérhetik a tervezett számot. Egyszerűen idő kell ahhoz, hogy a feltételek megteremtése után a lakosság élni is tudjon ezzel.A lehetőség már adott. S ezt az Orbán-kormány teremtette meg. Mint ahogy rá vár (maradt) a sztrádaépítés, a bérek és a nyugdíjak európai színvonalhoz közelítése, a leszakadt rétegek és térségek felzárkóztatása, és még hosszasan sorolhatnánk a feladatokat.Épp ezért érthetetlen és méltánytalan – s valljuk meg, némileg alpári – ez a reklámkampány. Vagy inkább antireklám. De úgy is mondhatnánk, az üzleti világban kicsit szokatlan a lobbizásnak ez a módja. Annál is inkább, mert ez az a kormányzat, amelyik felismerte a lakásépítés támogatásának társadalmi és gazdasági fontosságát és szükségszerűségét.Különösképpen akkor talányos ez az otromba gúnyolódás, amikor tudjuk, hogy a Társaság a lakásépítésért szervezet vezetője, Péter Gyula egyben elnöke a gazdasági miniszter által február végén létrehozott lakáspolitikai tanácsadó testületnek is. Valószínűleg erre mondják, hogy akinek ilyen barátja van, annak nincs szüksége ellenségre...Lehet persze, hogy csak egy egyszerű kommunikációs zavar támadt akkor, amikor szülési szabadságra ment a Wienerberger Rt. (s egyben a Gazdasági Minisztérium) sajtófőnöknője. Azé a piacvezető téglagyártó cégé, amelyik nemcsak alapítója volt a társaságnak, hanem – információnk szerint – a társaságon keresztül, mint tag, egyik finanszírozója is a reklámkampánynak. Azt már csak egészen halkan jegyezném meg, erősen kétlem, hogy az anyacége Németországban hasonlóra merné ragadtatni magát.Olyan ez, mintha egy húsipari cég most jelentetne meg egy olyan plakátot, amelyen az szerepelne, hogy Kovács úr az elégtelen nyugdíjemelés következtében kénytelen volt megenni élete második vérsajtvacsoráját. Most, és nem a Horn-kormány félszázalékos nyugdíjemelésekor.De mint hírlik, a Társaság a lakásépítésért reklámkampánya folytatódik...