Camp David esélyek nélkül?

Huszon-egynéhány esztendővel ezelőtt Menahem Begin, Mose Dajan, Ezer Veizman, Anvar Szadat és Jimmy Carter is Camp Davidben tanácskozott az egyiptomi–izraeli békelehetőségekről. A végén pedig megkötötték a történelmi megállapodást, amiért az egyezség aláírói Nobel-békedíjat kaptak. A mostani Camp David-i tárgyalások előtt az elemzők jóval borúlátóbbak a megegyezést illetően.Az első Camp David-i tárgyalássorozaton a palesztin népről még csak úgy esett szó, hogy meg kell adni nekik alapvető emberi jogaikat. Ma viszont már egy önálló palesztin állam létrehozása a tét Izrael tőszomszédságában. Ezzel a csúcstalálkozóval mind Ehud Barak, Izrael miniszterelnöke és mind Jasszer Arafat, a palesztin autonómia első embere életének talán legfontosabb és legdöntőbb állomásához érkezett. Annál is inkább, mert mostani megbeszéléseiktől függ az, hogy külön-külön vesztesként, avagy együtt, kéz a kézben diadalmasan kerülnek be a történelemkönyvekbe.Ehud Barak nem akarja, hogy az ő nevéhez, az ő sikertelenségéhez kötődjön a palesztin állam egyoldalú kikiáltása. Ugyanakkor Jasszer Arafat sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az „ígéret földjét” kívülről, a Nevo-hegyről szemlélje, mint annak idején Mózes.Dennis Ross amerikai különmegbízott az elmúlt hetekben hiába kilincselt a palesztin autonómia vezetőségénél, hiszen Abu Ala, a palesztin delegáció vezetője még csak találkozóra sem nagyon akarta fogadni. Ekkor érkezett a Közel-Keletre villámlátogatásra Madeleine Albright, aki elnökéhez, Bill Clintonhoz hasonlóan, pontosan tisztában van az izraeli bel- és külpolitika eseményeivel, talán jobban is, mint némely izraeli politikus. Megértették, hogy Barakot csakis egy sikeres csúcs mentheti meg belpolitikai válságától. Információnk szerint Albright már a számlát is benyújtotta Baraknak. Mielőtt Barak az USA-ba utazik, közölnie kell a kínai megrendelőkkel, hogy a Falcon-ügylet füstbe ment. A veszteségeket természetesen az Egyesült Államok állja. Ugyanakkor azonban az amerikaiak világosan elmondták az izraeli miniszterelnöknek, hogy nem népes delegációt kívánnak látni Camp Davidben: szerintük nincs szükség sem az ultraortodox Sász, sem a baloldali Merec párt vezetőinek jelenlétére. Nekik éppen elég a tárgyalásokhoz David Lévi izraeli külügyminiszter. Az amerikaiak ugyanis még nem felejtették el a Wye Planta-tion-i tárgyalásokat, amikor is az izraeli delegáció egyes tagjai valamivel egyetértettek, a kollégák azonban másra gondoltak.Ráadásul Jasszer Arafat fizikailag is alkalmatlan arra, hogy 5-10 napokat töltsön bezárva egy üdülőtelepen avagy egy katonai támaszponton. Őt az utolsó negyedórában kell hívni, amikor minden kész van, és csak alá kell írni az egyezményt. Arafat munkatársai ugyanis – elsősorban Abu Ala – pontosan tudják, mi jó a palesztin autonómiának. Más a helyzet Barakkal, aki mindent egyedül és részletesen akar újratárgyalni. A palesztinok így aztán „ru-galmas tárgyalásokat” szeretnének, azaz professzor Ben Ami, az izraeli delegáció vezetője, Abu Alával, a palesztin delegáció vezetőjével egy-egy témát megtárgyalna, majd jóváhagyatnák Arafattal és Barakkal. Így a felénk is ismerős szalámitaktika módszerével végül is az összes problémát „elfogyasztanák”, és így a végső megállapodást nyélbe ütnék.Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Jasszer Arafat már egyre kevésbé élvezi népe támogatását, az autonómia vezetőinek korrupciói miatt is egyre élesedik az ellentét a legfelsőbb vezetés különböző szárnyai között. Az új generáció egyre jobban vágyik a hatalomra. Ennek legjobb példája az alig pár héttel ezelőtt történt palesztin gyásznapi események (negba), amikor is a palesztin rendőrség egyes alakulatai tüzet nyitottak az izraeli hadseregre. Arafat kérdése, hogy ki adott erre utasítást, a mai napig megválaszolatlan maradt.Ehud Barak az izraeli közvélemény-kutató intézetek egybehangzó eredményei szerint, ha most kerülne sor a választásokra, legalább kilenc mandátummal kapna kevesebbet, mint a nagy viszszatérő, Benjamin Netan-jahu, aki épp most tartotta meg első politikai beszédét bukása óta. Politikai elemzők szerint Netanjahu teljesen új arculattal lépett a közönség elé. Beszédében többek között arra szólította fel Izrael népét, hogy bármilyen nagy is legyen a különbség az egyes rendezési elképzelések között, nem fordulhat elő, hogy testvérháborúra kerüljön sor.