Ék középre

Eladó a menyasszony! Ez derül ki a Magyar Szocialista Párt előrehozott kampánykörútjain a szövetségi politikát érintő nyilatkozatokból. A kérdés csak az, hogy kinek kell a túlsúlyos, még véletlenül sem szeplőtelen múltú ara? Hiszen a tulajdonképpeni vőlegény, a valamikori férj, az SZDSZ is igyekszik megfelelő távolságot tartani tőle, bár erőtlen kísérleteit az önálló arculat felmutatására a választópolgárok többsége nem veszi komolyan. Csupán két politikai képződmény jelentkezne önként a lakodalmi játékra két évvel a választások előtt: a fantomizálódott Kereszténydemokrata Néppárt és a frigy érdekében még elnevezésén is változtatni akaró Munkáspárt. Folyamatos és egyre erőszakosabb udvarlásukra azonban az MSZP ez idáig nem reagált nyílt biztatással.Az önmagát szociáldemokratának kikiáltó párt ugyanis úgy illegeti magát, hogy megnyilvánulásaiból nem annyira az új kapcsolatok iránti igény, mint inkább a más pártok között fennálló szövetség szétverésének szándéka derül ki. Nem lehet másként értelmezni Molnár Gyula alelnök hétvégi kijelentését az SZDSZ mandátumainak alternatívájáról. A szocialista politikus abból indult ki a párt kisgyóni fórumán, hogy nem tudnak a következő választáson olyan előnyre szert tenni, amely elegendő lenne a kormányalakításhoz. Ezért lesz szerinte szükség a koalícióhoz a szabad demokratákra, esetleg másokra. Érvelésében elsőként megnevezte az egyetlen nemkívánatos szereplőt, a MIÉP-et, majd a Fideszt említette, mint olyan pártot, amellyel „nem nagyon szeretne” közösködni a baloldal vezető ereje. „Egyébként nyitottak vagyunk minden demokratikus erő felé” – tette hozzá, leleplezve valamennyi hátsó szándékot, ami eddig esetleg rejtve maradt a felületesebb szemlélő előtt.Hiszen az említett félmondatba sikerült elrejteni a már unalomig szajkózott összemosási kísérletet, miszerint a MIÉP antidemokratikus, a Fidesz pedig azzá vált, mert „öszszekacsintott” vele. Ugyanakkor az is kiolvasható a pontosan szerkesztett, alig rejtett utalásból, hogy a jelenlegi koalíciót alkotó másik két párt, az FKGP és az MDF számíthat – ha akar – az MSZP jóindulatára, csak el kell határolódnia a vezető kormányerőtől. Ez az ékverési szándék nyilvánult meg már abban is, ahogyan a Békejobb-mozgalom zászlóbontását fogadták, azóta pedig folyamatos a baloldal ez irányú tevékenysége, felhasználva a legapróbb koalíciós vitát is.Egyértelmű az is, hogy maguk a szocialisták sem veszik komolyan egy kisgazdákkal vagy fórumosokkal alkotott közös kormány tervét. Thürmer Gyula szalonképesebb a Köztársaság téren, mint Torgyán József, és Dávid Ibolyát sem téveszthetik meg a balról érkező szimpátianyilatkozatok. Aki figyel a közvélemény-kutatások elemző részeire, az tudja, hogy az MSZP tovább már nem nagyon képes bővíteni szavazótáborát. Ezért egyetlen célja, hogy szétzilálja a kormánypártok bázisát, és a kialakuló patthelyzetben bármi áron visszaszerezze a hatalmat. Ebben viszont legfeljebb a fentebb említett önkéntes kérők lesznek a partnerei. Az SZDSZ-nek tehát a Munkáspárt és Giczy György az alternatívája. Még szerencse, hogy van más választás is.