Nemmel szavazott a Fed a kamatemelésre

Az eltelt egy hét alatt többször megfordult a befektetők és a szakemberek fejében, hogy vajon milyen mértékű lehet az augusztusi kamatemelés, hiszen a Fed június 26-i ülésén nem nyúlt a kamatlábakhoz, azonban a befektetők továbbra is óvatosan figyelik a makrogazdasági adatokat, hiszen a jegybank főként ezekre az információkra alapozza döntését.Júniusban néhány napon át az amerikai részvény- és kötvénypiacon eluralkodó bőség szinte irracionálisnak látszott. Miután a munkaügyi minisztérium által közzétett jelentés szerint három hónapon belül először nőtt a munkanélküliség, a kereskedők kiszámították, hogy a szövetségi jegybank kampánya – a hat kisebb kamatlábemelés – elérte a kívánt hatást, hogy útját állja a túlzott méretű gazdasági növekedésnek és ezzel együtt az inflációnak.Az örömbe azonban némi üröm is vegyült. A májusi munkaügyi jelentés csak egy apró adat volt a különben lendületben lévő gazdaságról. A szövetségi jegybanki hivatalnokok még mindig nem voltak meggyőzve – s nemcsak a munkanélküliségi adatokkal kapcsolatban, amelyeket azok után is vitattak, hogy a munkaügyi hivatal újra ellenőriztette azokat, hanem az úgynevezett megtorpanás tényével kapcsolatban sem. „További információkra lesz szükségünk ahhoz, hogy határozottan ki merjük jelenteni: a gazdasági kereslet csökkenőben van” – nyilatkozta a richmondi szövetségi jegybank elnöke.Hány statisztikára lenne még szükség ahhoz, hogy végre hihetővé váljon a gazdasági megtorpanás? S vajon az inflációfóbiában szenvedő jegybank képes a gazdaságot lefelé kormányozni, miközben adva van a tizenkét hónapos lemaradás azelőtt, hogy a jegybanki lépések hatni kezdenének? Efféle kérdések nyugtalanították Greenspant, ahogy 1994-ben is ilyen kérdések gyötörték, amikor hasonló helyzettel kellett szembenéznie. De míg a jegybanki elnök a túl sok kamatlábemelés során gondosan elszórja a recesszió magvait, a nagyobb veszély az önelégültté válásban jelentkezhet.Lassabb fejlődésA legfrissebb adatok azt mutatták, hogy a gazdaság továbbra is mintegy ötszázalékos fejlődésben van, miután a múlt év végén meghökkentő hétszázalékos léptekkel haladt előre. 1994-ben, amikor Greenspan és a Fed a kamatlábak emelésével szólt bele a dolgok menetébe, még csak négyszázalékos fejlődésről volt szó. S míg a munkaügyi hivatal által közzétett legutóbbi adatok megtorpanást jeleztek, néhány bennfentes jegybanki szakember amiatt aggódik, hogy a májusban jelentős mértékben csökkentett munkahely-teremtési lehetőségek tükrében kevesebb az olyan most végzős egyetemista, aki nyári munkát vállalt, illetve hogy szezonális beilleszkedési gondok merültek fel az enyhe tél és a hűvös tavasz miatt.Mindennek tetejében olyasféle célzásokat is lehet hallani, hogy a gazdaság visszajelez. A közbeszerzési hivatal gyártási indexe azt mutatta, hogy májusban lassabb volt a fejlődés, mint áprilisban, és az új lakások értékesítése is csökkent. De az olyan mértékű gazdasági megtorpanás, amelyet bármikor máskor jelentős mértékűnek tekintenének, most nem volt elegendő a jegybanknak. Miközben a szakemberek arra számítottak, hogy a június 13-i kiskereskedelmi forgalomról szóló jelentés mértékletes költekezésről számol be, sokan azt gondolták, hogy ez csupán átmeneti nehézség. „Előfordulhat, hogy gazdaságilag pangó negyedév köszönt az emberre, ahogy azt már a múltban is láttuk; ezt aztán jelentős fellendülés szokta követni” – figyelmeztet a San Franciscó-i jegybanki elnök, Robert T. Parry.Szusszanásnyi pihenőElképzelhetőnek tartották, hogy a központi bank (Fed) ismét feltornázza a kamatlábakat, azonban még valószínűbbnek látszott, hogy az óvatos Greenspan szusszanásnyi pihenőt tart majd a bank augusztus 22-i tárgyalásáig, amelyen 25 pontos emelkedés a legvalószínűbb. Addig a jegybanknak még lesz alkalma megemészteni két további munkaügyi jelentést, valamint néhány fordulónyi inflációs és kiskereskedelmi forgalmi adatot.Míg Greenspan 1994-ben sikeresen elkerülte az inflációs veszélyt, addig most sokkal nehezebb feladata volt. A termelékenység növekedése a 2000-es gazdaságot addig ismeretlen magasságokba emelte, de Greenspan kétli, hogy a jelenlegi gazdasági növekedési ráták fenntarthatók lennének, ezért hacsak a gazdasági megtorpanásra mutató számok nem válnak hitelesebbekké, a jegybank megszorító intézkedései még nem értek véget.A folyamat folytatódik, és az „Öreg” a pszichológia eszközeivel próbálja meg a részvényárakat egészséges mértékben gyengíteni és ezzel együtt az inflációt megelőzni. A várva várt Fed-ülés óta eltelt egy hét alatt több elemző is rámutatott, hogy augusztusban már elkerülhetetlen a kamatemelés. E kijelentésekre érzékenyen válaszoltak a cégek. A társaságok sorban jelentették be profit warningjukat (előrejelzés), amelyek a várakozásoktól jócskán gyengébb képet mutattak. Ezzel újból Greenspan pszichológiai taktikájának „áldozatává” váltak, hiszen a társaságok rákényszerülnek, hogy gyengébb eredményjóslatot tegyenek közzé, még akkor is, ha a valóság jobb.Pszichológiai eszközökA beteges kamatemelési félelemtől és annak elhíresztelt hatásaitól a spekulánsok képesek akár tömött sorokban eladási megbízásaikkal megrohamozni kedvelt brókereiket, aminek következménye katasztrofális lehet, ezért a Fed első embere folyamatosan egyensúlyoz a „meredek szakadék” felett, és mindig a megfelelő „arcát” mutatja. Mint mindig, most is két részre szakadnak az elemzők. A Lehman Brothers szakembere túlzott optimizmusáról tesz bizonyságot, amikor egy évre általános emelkedést jósol, sőt határozottan a bika (a hossz jele) főszerepére utal kijelentéseiben. Azt viszont elfelejti, hogy az előrejelzése ellenére nem avatkoztak be központilag a kamatokba. Abban viszont igaza lehet Jeffrey Applegate-nek, hogy a részvényekbe fektetők átlagosnál jobb hozamokat érhetnek el a jövőben, de augusztusig csak óvatosan érdemes befektetni. Applegate részvényekbe vetett bizalmának oka, hogy a gazdasági növekedés fokozatos lassulására lát esélyt, ezzel szerinte a kamathiszti háttérbe szorul, és a technológiai szektor tovább szárnyal, ami húzóerőt képvisel az összes piaci szegmens körében.Az eltelt egy hét tengerentúli árfolyamait tekintve bármerre fordulhat a piac. Az biztos, hogy június 28. óta inkább emelkedőben találhattuk a tőzsdeindexeket. A Dow Jones múlt heti felfutása és kisebb korrekciója július első napjaiban felvetheti azt a kérdést is, hogy még meddig tud játszani a befektetők idegeivel a Fed, meddig mehet el Greenspan, vagy észreveszi-e azt a határt, amikor már a nyilatkozatok és a „beijesztések” nem hatnak, és a piac saját ütemében kezd el mozogni. Egyelőre – mint azt a sorozatban megjelenő makrogazdasági mutatók utáni fokozott tőzsdei intenzitás jelzi – még nem jött el ennek az ideje.