Szarka István: Szétszedték és kifosztották a céget

– A Technika Külkereskedelmi Vállalatot – kihasználva a spontán privatizáció kiskapuit – valósággal szétlopták – állította a Magyar Nemzetnek adott interjújában Szarka István, a cég egykori vezérigazgatója, aki szerint ezért nagyrészt elődjét, Miklós Tibort terheli a felelősség. Szarka István tájékoztatott továbbá annak a szerződésnek a részletei-ről, amely a Technika és a kuvaiti állam között jött létre az Öböl-háborút követően az Irak által hátrahagyott lőszerek értékesítése kapcsán. A volt cégvezető megdöbbentőnek tartja, hogy Eörsi Mátyás ügyvédi irodája a kuvaiti állam érdekeit képviselte a magyar vállalattal szemben a párizsi választott bíróságon.– Mikor lett a Technika vezérigazgatója?– 1993 novemberében, Miklós Tibor felmentésével egy időben neveztek ki az állami vállalat élére.– A vezetőváltást akkor sokan politikai okokkal magyarázták, mivel önt az MDF bizalmi emberének tartották. Mi a véleménye erről?– A kérdést nyilván így is meg lehet közelíteni. Az MDF vezette kormánynak természetesen megvoltak a konkrét elgondolásai a hadiiparról. Jómagam is azt a nézetet képviseltem – és képviselem ma is –, hogy a hadiipari termeléssel foglalkozó cégeknek akkor állami kézben kellett volna maradniuk, hiszen stratégiailag megkülönböztetett figyelmet érdemeltek. 1993 májusában megszüntették a Hadiipari Hivatalt, amelynek elnökhelyettese voltam. A szervezetet ezt követően az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba integrálták vezetésemmel, és csak később kaptam felkérést az ÁPV Rt.-től a Technika Külkereskedelmi Vállalat vezetésére.– Miért volt szükség egyáltalán vezetőváltásra?– A privatizációs szervezet vezetői tőlem azt várták: tegyem alkalmassá a céget arra, hogy 1994. június 1-jéig állami többséggel részvénytársasággá alakulhasson.– De miért kellett távoznia Miklós Tibornak?– A Technikát – kihasználva a spontán privatizáció kiska-puit – valósággal szétlopták. Kifinomult módszerekkel, szó szerint kifosztották az egykori óriásvállalatot, és ezt Miklós Tibor és közvetlen munkatár-sa, Debreczeni Lorándné vezé-nyelte.– Fogalmazna egy kicsit konkrétabban?– A céget rövid idő alatt huszonhárom kft.-re osztották. A Technika számos dolgozója több millió forintos kölcsönt kapott gazdasági társaságok létrehozásához. A kft.-k egy része semmilyen tevékenységet nem végzett. Az egész folyamat csupán az állami vagyon kimentését szolgálta.– Ezeket az állításokat mivel tudja alátámasztani?– Amikor a Technika vezetését átvettem, megbíztam egy független auditálócéget a vállalat gazdálkodásának átvizsgálásával. Ennek kapcsán született egy jelentés, amelyben a szakértők megállapították, hogy a cégnél olyan törvénytelen tevékenységek folytak, amelyek büntetőeljárás megindítását tennék szükségessé. A dokumentumot eljuttattam az ÁPV Rt.-hez, ám tudomásom szerint nem történt semmi.– Ki ellen indulhatottvolna büntetőeljárás?– Elsősorban Miklós Tibor ellen.– Ön szerint miért nem jelentették fel a volt vezérigazgatót?– Az ügyet folyamatosan halogatták. Eközben – még 1993 kora őszén is – a Technika pincéjében gőzerővel folyt az iratok megsemmisítése, elégetése.– Térjünk át egy kicsit az ön tevékenységére. Említette a június 1-jei határidőt. Sikerült elérnie a kitűzött célt?– A Technika átalakításához szükséges dokumentumokat még májusban benyújtottuk a cégbírósághoz. Szerettem volna, ha két részvénytársaság alakul. Az egyik csupán fegyverkereskedelemmel, a másik egyéb más áruk adásvételével és szolgáltatásokkal foglalkozott volna. Ezzel szemben – távozásom után – a cég felszámolása mellett döntöttek. A felszámolás ténye a cég milliárdos tartozásai miatt érthető, de a magyar védelmi stratégia érdekében ezt a világszerte ismert, a fegyverpiacon bejáratott céget mindenáron meg kellett volna menteni. Vezérigazgatói működésem alatt a megfelelő kezdő lépéseket e célból megtettem. A Horn-kormány idején távolítottak el posztomról, helyemre pedig a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának korábbi főparancsnokát, Balogh Györgyöt nevezték ki.– Említette, hogy többmilliárdos adóssága volt a Technikának. Ez miből tevődött össze?– Csak egy példát szeretnék említeni. Még a nyolcvanas években volt a cégnek egy milliárdos nagyságrendű líbiai üzlete, amely a Technikán kívüli okok miatt nem realizálódott. A líbiaiak elektronikus felderítőeszközöket rendeltek, amelyek jelentős részét a magyar fél le is szállította. A beruházás a Líbia ellen meghozott embargó miatt megszakadt, így az afrikai ország nem fizetett. Ezért a Technika, mivel az ügyletet a Magyar Nemzeti Bank hitelezte, a pénzintézetnél eladósodott.– Mi a véleménye azon híresztelésekről, amelyek szerint a vezetése alatt a valóságos döntéseket Garabuczi Sándor vezérigazgató-helyettes hozta meg?– Ezek valótlan állítások. Garabuczi Sándor csak arról dönthetett, amire én korábban engedélyt adtam. Azt persze nem tudom, hogy távozásom után milyen szerepet játszott a Technika vezetésében.– Információink szerint ön írta alá azt a szerződést, amely Kuvait és a Technika között jött létre.– Valóban így történt. Kuvaitban hosszú, nehéz tárgyalások után 1994 kora tavaszán írtam alá a megállapodást a kuvaiti honvédelmi minisztérium államtitkárával.– Mit tartalmazott a szerződés?– A Technika arra szerződött, hogy az Öböl-háborút követően az iraki hadsereg által Kuvaitban felhalmozott, később hátrahagyott lőszereket megtisztítja, hitelesíti, majd értékesíti. A megállapodás részleteibe nem mennék bele. Fontos momentum azonban, hogy az ügyben született egy szerződés a Technika és a Mechanikai Művek között is. Erre azért volt szükség, mert a Technika kereskedelmi cég volt, de a lőszerek nem voltak forgalomképesek. A Mechanikai Művek vállalta, hogy megtervezi, legyártja és a helyszínen üzembe helyezi azokat a gépsorokat, amelyekkel a lőszereket úgymond átszerelhette volna. Tudomásom szerint a tervek el is készültek.– Meg tudja erősíteni a Magyar Nemzet azon értesülését, amely szerint a szerződés kétszázmillió kuvaiti dinárról szólt?– Ez az összeg nagyjából megfelel a valóságnak.– Gondolom, sokakban felvetődik a kérdés: egy magyar cég miképpen juthat el odáig, hogy az Öböl-háború után Kuvaitban hagyott lőszerekre rátegye a kezét? Hogyan zajlik egy ilyen üzlet megkötése?– A Technika – mint minden hasonló profilú cég – ügynökökkel dolgozott. Jelen esetben a vállalat kuvaiti ügynökének volt a feladata, hogy megteremtse a szerződéskötés felté-teleit. Ennek az elvárásnak eleget is tett.– A kuvaiti lapok tudósításai szerint kisebb belpolitikai botrányt okozott, hogy nem az amerikai ECC-vel, hanem a magyar Technikával kötöttek szerződést. A helyi nemzetgyűlés által létrehozott vizsgálóbizottság rendkívül előnytelennek minősítette a megállapodást. Mi a véleménye erről?– A szerződéskötés előtt tárgyaltam az ECC illetékes szakemberével, aki azt szerette volna, hogy a Technika az amerikai cég alvállalkozója legyen. Ehhez azonban nem járultam hozzá. A megállapodás aláírására vonatkozóan csak azt tudom mondani, hogy a kuvaiti honvédelmi minisztérium velünk kötött szerződést, és ennek nyilván megvoltak az okai.– Akkor milyen körülmények okozhatták, hogy Kuvait egyoldalúan felmondta a szerződést?– Erről semmilyen információm nincs. A szerződés még élt, amikor távoztam a Technikától.– Akkor a perről sem tudott?– A párizsi eljárásról csak a lapjukból értesültem.– Mi a véleménye arról, hogy a hatszázmillió dolláros – százötvenmilliárd forintos – kártérítési összegből csupán négy és fél milliót ítélt meg a párizsi választott bíróság?– Ezt az összeget nem is kívánom minősíteni. Azt viszont megdöbbentőnek tartom, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő ügyvédi irodája a kuvaiti fél érdekeit képviselte Párizsban az egykori állami céggel szemben. A dolog azért is furcsa, mert Eörsi Mátyás akkor a parlament külügyi bizottságának az elnöke, majd a Külügyminiszté-rium politikai államtitkára volt.– Eörsi Mátyás azonban azt állítja, hogy nem tudott az eljárásról.– Egy képviselőnek még a látszatát is el kell kerülnie, hogy személyes kapcsolatait mozgósította az ügyben.– Balogh György, aki önt követte a Technika vezérigazgatói posztján, lapunknak elismerte, hogy a cég felszámolásának megkezdése előtt aláírt egy olyan tartalmú szerződést, amely szerint a párizsi bíróság által jogerősen megítélt kártérítési összeg kilencven százaléka a vállalat kuvaiti ügynökét illeti meg. Hogyan vélekedik erről a megállapodásról?– Ez egészen hihetetlen. Úgy gondolom, hogy egy ilyen aránytalan szerződést nem lett volna szabad megkötni, sőt az a véleményem, hogy jogi úton meg lehetne semmisíteni. Ez majdnem olyan, mintha valaki egy gyufásdobozért több millió forintot fizetne.– Balogh arra hivatkozott, hogy a per megkezdéséhez a választott bíróságnál egy nagyobb összeget kellett letétbe helyezni, amelyet a Technika 1995-ben szűkös anyagi helyzete miatt képtelen volt kifizetni. Állítása szerint a pénzt a cég kuvaiti ügynöke biztosította, és ezért volt szükség az általa aláírt szerződésre.– Ez nevetséges magyarázat. Szerintem ez a szerződés egyedül a megítélt kártérítési öszszeg kimentését szolgálta. Számomra ugyanakkor nem világos, hogy az ÁPV Rt. miért járult hozzá a felszámolás megkezdése előtt egy ilyen előnytelen ügynöki megállapodás létrehozásához. Az egész ügyet körüllengő titokzatosság miatt úgy vélem, az Országgyűlésnek az egyik párt kezdeményezéésre ősszel tisztázni kellene az ügyet.