A hangulattal semmi baj

Sinka László, a magyar női kézilabda-válogatott csapatvezetője napozott, Kökény Bea képeslapot írt, a súlyemelő Márkus Erzsébet szinte elbújt az újságírók elől, az úszó Güttler Károly pedig talán a néhány napja megszületett gyermekére gondolt. Csütörtök, kora délután, egy nappal a megnyitóünnepség előtt végtelen nyugalom honolt az olimpiai faluban Sydneyben.A sportolók közé bejutni nem volt egyszerű dolog. A világ összes titkosszolgálatának munkatársa az olimpikonok közé vegyült, a biztonsági intézkedések szinte példátlanok. A táskákat átvilágítják, a műszerek pedig szinte az ember veséjébe látnak. Amikor viszont bebocsátást nyertünk, nagyon barátságos környezetbe cseppentünk. Igaz, hogy kísérő nélkül egy lépést sem lehet megtenni, a falu utcáin járkáló smasszerek azonnal letartóztatják a sétafikálót. Így járt az egyik mozambiki kolléga, akinek a nyakából egyszerűen letépték a belépőkártyát, ő már többé nem teheti be a lábát a faluba, s a következő fegyelmezetlenség esetén azonnal utazhat haza.Güttler Károly boldogan fogadta a gratulációkat, hiszen néhány nappal ezelőtt megszületett kislánya, Emma. – A feleségem hívott fel, nagy a boldogság a családban – mondta Szöul, Barcelona és Atlanta olimpiai ezüstérmese. – Arra gondolok, hogy Gyulai Zsolt barátom éppen gyermeke születése után lett kétszeres olimpiai bajnok 1988-ban, hátha most nekem is sikerül. Bár a győzelem valószínűleg nem Emmán fog múlni.Faragó Judit, a Magyar Asztalitenisz-szövetség főtitkára sorsolási lapokkal a kezében rohangált, Fülöp István vezetőedző pedig a Bátorfi Csilla– Tóth Krisztina női páros esélyeiről beszélt. – Csilláék szeptember 19-én este 10 órakor játszanak először a legjobb 8 közé jutásért, hiszen a nemzetközi szövetség kiemelte őket. Az esetleges 4 közé jutás sem jelent még érmet, hiszen a 3–4. helyért is játszani kell. Barcelonában már a négy közé jutás is érmet jelentett, de itt a bronzéremért is meg kell izzadni.A három magyar súlyemelő hölgy két napja a falu lakója, ők a malajziai edzőtáborból érkeztek Sydneybe. Legnagyobb reménységünk, Márkus Erzsébet kabalából nem akart nyilatkozni, Szik Melinda viszont boldogan vezetett körbe a házak között, látszott, hogy az odahaza rendőrként dolgozó Szik két centivel a föld felett jár...– Csodálatos az idő, fantasztikus az étterem, egyszóval kitűnően érezzük magunkat. A csarnok is csodálatos, életem legfelemelőbb napjai ezek – áradozott a versenyző.Végszóra az ökölvívók is befutottak, ráadásul jó hírekkel, hiszen mind a hárman erőnyerők, azaz egyből a legjobb 16 között kezdik a küzdelmeket. Így zajlott tehát az élet a Krokodil utcákban, a magyar olimpiai csapat házai között egy nappal a megnyitóünnepség előtt. A hangulattal semmi baj nincs, s most már valóban a versenyeké, a métereké, a másodperceké lesz a főszerep.