A jó bornak is kell a cégér

Burgenland, Alsó-Ausztria és Stájerország szőlőtermő vidékein számtalan ház bejárata felett zöld levelű faágak lógnak. Az ilyen természetes cégér azt jelzi, hogy saját termésű borokat mérnek. Ezeknek a házaknak az árnyas udvarain, hangulatos öreg pincéiben a házigazda borát kóstolgatva kellemes órákat töltenek el a vendégek. A borok jók és eredetiek, az árak szolidak. Aki megéhezik, vehet hideg ételeket, friss gyümölcsöt. A Buschenschanknak nevezett termelői borkimérések nem vendéglők, mert gyakran csak időlegesen vannak nyitva. A szőlősgazdáktól lehet saját palackozott borokat is vásárolni, rendszerint szép címkével. Az érdeklődőknek megmutatják a pincét is, ahol rendszerint tradicionális módon, fahordókban tárolják a bort. Különösen a Bécs környéki és a Duna menti romantikus wachaui borkimérések lettek szinte világhírűek. Helybeliek és turisták tízezrei keresik fel őket. Számtalan osztrák műalkotást ihlettek az itt eltöltött kellemes órák. Ezek a kis borkimérések fontos részei az osztrák turisztikai imázsnak és egyben jelentős gazasági tényezők is, mert számottevő bevételt hoznak. Az osztrák bortermelésből és -feldolgozásból háromszázezer ember él meg. Az innen indult osztrák borfajták közül jó néhány márka keresett lett a világpiacon is.A termelői borkimérések nem szorítkoznak Ausztriára. Németország neves bortermő vidékein, a Rajna és a Mosel folyók mentén vagy Dél-Badenban, hogy csak a legfontosabb szőlővidékeket említsük, hasonló módon elterjedt a közvetlen termelői eladási rendszer. Bel- és külföldi turisták tízezrei töltenek itt borozgatva néhány kellemes órát, sőt napot. Sokan azért jönnek, hogy közvetlenül a termelőtől vásároljanak. A gazdák gyakran nemcsak borkiméréseket, hanem vendéglőket, panziókat is működtetnek. Természetesen a kisebb szőlők mellett vannak nagy és neves birtokok is, ahol a borkombinátokban pezsgőt és konyakot is készítenek.A dél-tiroli, viszonylag kis parcellákon dolgozó gazdák is főleg az évi több százezer turistából élnek. Amit saját kimérésükben nem tudnak eladni, továbbadják vendéglősöknek vagy nagybani felvásárlóknak. Elterjedtek a bor- és gyümölcsfeldolgozó szövetkezetek, amelyek átvállalják a tagok termékeinek az értékesítését is. Így a nyugat-európai országokban, beleértve Franciaországot és Spanyolországot is, a kistermelői szőlőtulajdonosok jelentős gazdasági faktort jelentenek. Saját megélhetésük mellett nem kis mértékben járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatottsághoz.A nemzetközileg ismert borok nagy részét kis- és középbirtokokon termelik, és általában innen származnak az ismert bormárkák nevei is. A borok minőségét és összetételét Nyugat-Európában szigorú törvények és előírások szabályozzák. Az állami ellenőrzés a minőségvédelemet, a fogyasztói és termelői érdekeket szolgálja, és ezzel kifejezetten elősegíti a gazdasági növekedést. Az állam érdeke, hogy nagy forgalmat bonyolítsanak le a termelők, akik ragaszkodnak a kedvelt borfajtáikhoz, lassan váltanak át másikra, amit a fogyasztók gyakran az őstermelőnél ismernek meg. Aztán ezeket vásárolják az élelmiszerüzletekben vagy kérik a vendéglőkben. Tehát fontos, hogy a fogyasztó hol és milyen borral ismerkedik meg.Magyarországon is sok kitűnő borfajtát termelnek, de a német üzletek polcain kevés magyar bort látni. A világszerte ismert tokaji jelen van, mellette néha feltűnik az egri bikavér, a soproni kékfrankos vagy a Balatonnak nevezett vörösbor. Német vendéglőkben az étla-pokon viszont már a legritkább esetben található magyar bor. A verseny nagyon nagy. Az üzletekben az ismert nyugati bormárkák mellett feltűnnek a kaliforniai, az ausztrál, sőt a dél-afrikai és chilei borok is.Magyarországon a termelt bormennyiség mintegy harmadát kisüzemek adják. A kis területen dolgozó szőlősgazdák nagy része mellékfoglalkozásként borászkodik, de vannak szép számmal olyanok is, akik csak ebből élnek, a kisbirtoko-sok bortermelésének a közgazdasági jelentősége Magyarországon számottevő. Mégis az új jövedéki törvény akarva-akaratlanul több olyan előírást és szabályt tartalmaz, amely a kisüzemek létét erősen veszélyezteti, gazdasági fejlődését gátolja. Egyes előírások nemcsak komplikáltak és furcsák, hanem egyszerűen betarthatatlanok. A törvény összes előírásának az ellenőrzése különben is nagy apparátust igényel, aminek költségei valószínűleg magasabbak lennének, mint a vélt haszon. A jövedéki törvény megalkotói nyilván nem szándékozták a kistermelést károsítani, de sajnos valószínűleg ez fog bekövetkezni. A termelési borkimérés ellehetetlenülése, a külföldi turisták eltiltása a borpincék látogatásától, és más előírások is káros hatásúak lehetnek, mert egy olyan ágazat növekedését gátolhatják, amelyből több százezer embernek van tisztes munkája alapján pótlólagos jövedelme. Ezek az emberek nemcsak szorgalmasan dolgoznak, hanem beruháznak, és fenntartják a magyar szőlőbirtokok jelentős hányadát, ami egyben nemzeti vagyon is. Az új előírások könynyen vezethetnek a kis parcellák pusztulásához.Nyugat-Európában a mezőgazdasági kistermelést – így a szőlészetet is – támogatják, mert tudatában vannak jelentőségének. Nem véletlen, hogy Európa szőlőtermelő vidékein virágzó gazdasági régiók alakultak ki. Magyarországon is vannak neves borvidékek, amelyek fejlődése az egész ország érdeke. Ezért érthetetlen, hogy az őstermelő miért ne adhatná el saját borát a saját portáján az arra járó belföldieknek és külföldieknek éppen úgy, mint egy osztrák vagy német szőlősgazda. Mi akadálya lehet egyáltalában annak, hogy a magyar őstermelő hangulatos pincéjében vagy házában saját borát bárkinek szolid áron kimérje, és hozzá jó magyar ételeket felszolgáljon. Hol ismerje meg és szeresse meg a külföldi a magyar borokat, ha nem ilyen helyeken? Ez egyben növelné az ország idegenforgalmi vonzását, bevételeit.Fejlődésünk érdekében nagyon is szükség van a kistermelőkre, termékeikre és munkájukra. Annak idején majd az EU-ban csak erős mezőgazdaság tud helytállni a versenyben. Alapvető nemzeti érdek, hogy a mezőgazdaság és ezen belül a kis szőlőbirtokok is fejlődjenek, modernizálódjanak, gazdaságilag erősödjenek. A jó bornak igenis kell a cégér. A magyar szőlősgazdák is hadd rakják ki portájuk és pincéjük fölé a zöld ágat, mutatva, hogy a jó magyar boroknak is megvan a maguk cégére. A szerző Münchenben élő közgazdász