Az „ágyúnaszád-diplomácia” napjai

Európa csak vesztett az egész Haider-ügyön, mert a szankciók hátterébena tagországok „képmutatása” húzódik meg, amit a bölcsekjelentése nyilvánvalóvá tett. Ebben a szellemben értékel a világsajtókommentárjainak többsége, megállapítva, hogy a király meztelen, sa dokumentumban nincs semmi olyan, amit ne lehetett volna előre látni. Vesztett ugyanakkor Ausztria is, teszik hozzá, mert rajta marada fajgyűlölő bélyeg. Összeállításunk a szankciók bevezetésétől a többeket zavarba hozó hátraarcig vezető utat mutatja be.2000. január 31. A választásokat követő kormányalakítási tárgyalások elhúzódása miatt az Európai Unió elnöki tisztét betöltő portugálok bejelentik, hogy ha a Jörg Haider vezette Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a kormányba bekerül, akkor Ausztriának a tagállamok részéről büntetőintézkedésekkel kell számolnia. Az államfő és a politikai pártok további konzultációi eredménytelenek, az Osztrák Néppárt (ÖVP) a költségvetési problémákra hivatkozva túlzott követeléseket támaszt a választások nyertesével, az Osztrák Szociáldemokrata Párttal (SPÖ) szemben. Az SPÖ egyedül nem vállalja a kisebbségi kormányzást, ellenzékbe vonul.„Tekintettel arra, hogy a most beiktatott kormány mandátumtöbbséggel rendelkezik az osztrák parlamentben, egy demokratikus állam elnöke nem tehet mást, mint hogy elfogadja a helyzetet” – jelentette ki tévébeszédében Thomas Klestil elnök, arra kérve a kormány ellenzőit mind bel-, mind külföldön, hogy adjanak esélyt Schüssel kabinetjének a bizonyításra. Koselka, a harminc év után ellenzékbe szorult SPÖ parlamenti frakcióvezetője szerint ugyanakkor az új kormányt nem illeti meg a száznapos bizalmi időszak.„Nem az számít, amit Haider úr mond, hanem ami a kormányprogramban van” – intett mindenkit Benita Ferrero-Waldner, az osztrák diplomácia vezetője. A néppárti miniszter kifejtette még, hogy a szabadságpárthoz hasonló populista párttal szemben kétféleképpen lehet eljárni. Vagy elszigetelik – ez volt a pártok politikája 14 éven át, ám ennek következtében az FPÖ pozíciói csak erősödtek –, vagy pedig ráveszik őket, hogy osztozzanak a népszerűtlen, de szükséges intézkedések felelősségében.Az ügy több szakértő szerint kísértetiesen emlékeztet a „nincs demokrácia a demokrácia ellenségeinek” típusú kommunista jelszavakra a negyvenes évek végéről, amikor természetesen Moszkvában döntötték el, ki számít a demokrácia ellenségének. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a Brezsnyev-doktrína analógiájára Brüsszel-doktrínának nevezte az osztrák belügyekbe való ilyetén beavatkozást.Február 2. Beiktatják az ÖVP–FPÖ koalíciót, így a tizennégyek intézkedései életbe lépnek. Az EU tagországai megszakítják kétoldalú konzultációikat Ausztriával, az osztrák nagyköveteket nem fogadják az akkreditáló országban megfelelő szinten, és osztrák jelöltet nem választanak az EU-hivatalok élére.„Az unió működését nem szabad kérdésessé tenni, mert akkor a szankciókkal nem az osztrák kormányt, hanem magát az Európai Uniót büntetnénk” – nyilatkozta Antonio Guterres, az unió soros elnöki tisztét betöltő Portugália kormányfője.„Irányításom alatt az osztrák kormány Európa-párti politikát folytat majd” – jelentette ki Schüssel a parlament rendkívüli vitájában, s biztosította az EU-t, hogy Bécs sem obstruálni, sem pedig bojkottálni nem fogja működését.Február 28. Jörg Haider, az FPÖ vezetője átadja a párt vezetését az alkancellár asszonynak. Susanne Riess-Passer kerül a szabadságpárt élére. A portugál EU-vezetés bejelenti, hogy a szankciók életben maradnak. Közben a meghívottak jelentős része tiltakozásul távol maradt a híres bécsi operabáltól.Taktikai manővernek nevezte Haider lépését Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök, míg az olasz külügyminiszter, Lamberto Dini szerint „a lemondás új helyzetet teremtett, amely az eddig követett stratégia felülvizsgálatához vezethetne”.Eközben a szabadságpárti politikusok feltűnően kritikusan léptek fel az unió bővítésével szemben, Haider pedig – immár csupán karintiai tartományfőnökként – egy több száz fős rendezvényen „zseb-Napóleonnak” nevezte Chirac francia elnököt, az uniót pedig arra figyelmeztette, hogy „várhatja az osztrák hozzájárulást”. Néhány hét múlva a szabadságpárti pénzügyminiszter, Karl-Heinz Grasser egyik nyilatkozatában az osztrák befizetések késleltetését nevezte a szankciókra adható egyik válasznak.Március 23–24. Lisszabon, EU-csúcs. Wolfgang Schüssel hiába sürgeti a szankciók feloldását, és bizonyítja kormánya szalonképességét Európában. Antonio Guterres nem enged.Április 6. Az Európai Néppártok Szövetsége vizsgálatot indítványoz Ausztriában, hogy megállapítsák, milyen az országban a hangulat, a demokrácia mértéke stb. Közben az ÖVP felfüggeszti tagságát a Európai Néppártok Szövetségében. Ezzel kivédi, hogy kizárják a szervezetből.Május 5. A kormány meghirdeti a szankciók elleni akciótervet, amelynek 18. pontjában az EU-ról tartandó népszavazás szerepel. Eközben a tizennégyek konzultálnak Ausztriáról. Egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy megbomlott az unió tagállamai közötti egység. A színfalak mögött Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Dánia, Finnország és Görögország a szankciók enyhítését szorgalmazza. Később e csoporthoz csatlakozott Nagy-Britannia is.„Az aláírásgyűjtés nem ássa alá az európai eszmét, s a szankciók várható többségi elvetése, párhuzamosan Ausztria EU-tagságának helyeslésével, megfelelő üzenet lesz Brüsszelnek” – vélte a Haider ötletét immár támogató Schüssel. A kancellár később kifejtette, a referendumtól csak abban az esetben tekintenek el, ha a tizennégy uniós tagország őszre megszünteti a bojkottot. Az Európai Bizottság közben jelzi, hogy a népszavazást osztrák belügynek tartja.Június 6. Az Európai Néppártok Szövetsége bejelenti, hogy vizsgálódásai során semmilyen rendellenességet nem tapasztalt Ausztriában, így az ÖVP ismét a szervezet teljes jogú tagjává válik.Június 19–20. Feirában Ausztria propagandaakciókkal igyekszik megvédeni az ország demokráciájának hírnevét, de a tanácskozás végén csak arról születik döntés, hogy megvizsgálják, milyen körülmények között lehetne a szankciókat felülvizsgálni, illetve megszüntetni. Guterres felhatalmazást kap arra, hogy az Európai Emberi Jogi Bírósággal együttműködve jelöljön ki három bölcset, akik vizsgálják ki az osztrák állapotokat. Különösen terjedjenek ki ezek az emberi jogok, a kisebbsegi jogok, a menekültjogok tiszteletben tartására. Valamint állapítsák meg, milyen párt is valójában az FPÖ.Június 29. Schüssel bejelenti, hogy kész a bölcsekkel együttműködni.Július 2. Franciaország átveszi az EU elnöki tisztét, Ausztriában nő a csalódottság, mivel a franciák a szankciók élharcosai.„A szankciók maradnak!” – szögezi le Chirac. Az osztrák kormány mind gyakrabban emlegeti a népszavazást, Jörg Haider pedig azzal érvel, hogy vétót emel a keleti nyitás elé, és bírálja az ÖVP-t, amiért az térdet hajt az EU előtt.Július 3. Jörg Haider bejelenti a „tűzszünetet”, amely a francia EU-elnökség végéig tart majd.„Senki sem akarja a keleti nyitást megtorpedózni” – jelenti ki Schüssel. A bővítés kérdésével megbízott Erhard Busek egykori alkancellár, bővítési kormánybiztos beleszól a vitába, és bírálja Haidert. Először a népszavazás provokatív jellegét kifogásolja, majd kijelenti, hogy Ausztria számára előnytelen lenne az intézményi reform és a bővítés holtpontra juttatása. „A legjobb bővítési szakértő én vagyok” – vág vissza a máig húzódó polémiában Haider. Többször is felveti, az EU-nak meg kellene bizonyosodnia arról, hogy a keleti bővítés során nem fogja elárasztani Ausztriát a volt kommunista országokból érkező olcsó munkaerő.Július 12. Kijelölik a három bölcset.Július 28–30. A bölcsek megkezdik ausztriai vizsgálódásaikat. Mintegy 30 beszélgetőpartnert hallgatnak meg a pártokból, a kormányból, a vallási közösségek tagjai, a kisebbségek képviselői közül.Augusztus 30. Elkészül a jelentés első vázlata. Közben Susanne Riess-Passer, az FPÖ elnöke is találkozik a bölcsekkel. A bölcsek azonban nem állnak szóba Haiderrel.Szeptember 7. Schüssel megerősíti, hogy országa a szankciók teljes feloldását követeli, és nem megy bele részmegoldásokba. Amennyiben nem éri el célját, megtartják a népszavazást.Szeptember 8. A bölcsek jelentése a szankciók feloldását javasolja, mivel vizsgálódásaik során nem találták indokoltnak azok fenntartását. Az emberi jogok helyzetét megfelelőnek ítélik, az FPÖ-t jobboldali populista pártnak nevezik, amelynek radikális elemei is vannak.„Ideje lezárni ezt a szomorú fejezetet, és véget vetni az ágyúnaszád-diplomáciának” – mondta Schüssel a szankciók feloldását sürgetve. Az FPÖ-ről pedig kijelentette, „a kérdés végső soron az volt, hogy ennek a pártnak a bevonása elvezethet-e a felelősségteljes kormánypolitikához, és erre a válasz igen”. Hangsúlyozta, „nincs értelme kirekeszteni egy pártot, amely a választók egynegyedét tudhatja maga mögött, és ebben az értelemben a jelentést az ausztriai demokráciakultúra nagy esélyeként is lehet értékelni”. A jelentésnek belpolitikai hatása is lehet, hiszen Karl Schlögl egykori belügyminiszter, az SPÖ alelnöke ez alapján megfontolandónak tartja átértékelni a szociáldemokraták és az FPÖ kapcsolatát. Ugyanakkor az ellenzék bizalmatlansági indítványt fontolgat a dokumentumban is bírált Böhmdorfer igazságügy-miniszter ellen.Szeptember 12. Az EU francia elnöke bejelenti a szankciók teljes körű feloldását. Ugyanakkor a tizennégyek továbbra is éberséget tartanak szükségesnek az FPÖ-vel szemben. Osztrák kormánypárti és ellenzéki vélemények szerint ugyanakkor nem indokolt, hogy az országot a szankciók feloldása után is megfigyelés alatt tartsák. Riess-Passer alkancellár ehhez hozzátette, hogy „az EU-nak bőven akadna máshol mit megfigyelnie”. Haider azt hangoztatva, hogy megszívleli a kritikát, Chirac Waterloojának nevezte a történteket. Kifejtette egyúttal, hogy „itt lenne az ideje kalapot emelni Ausztria előtt és bocsánatot kérni tőle”. „Bocsánatot kérni? De hát miért? Ördögöt fogok én bocsánatot kérni!” – replikázott Joschka Fischer.A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentátora abban reménykedik, hogy „az európaiak levonják a tanulságot ebből a politikai bohózatból. Aki Hitlert emlegeti ott, ahol csak egy Haider látható, az úgy viselkedik, mint a mondabeli pásztor: ez addig kiabált farkast, amíg végül senki sem hitt neki, és nem sietett a segítségére, amikor csakugyan a nyájára rontott a fenevad.”Az EU közben dönteni készül, hogyan járjon el a jövőben ilyen helyzetekben.