Berlin erős Európai Uniót akar

Németország változatlanul alapvető érdekének tekinti Európa egyesítését, az unió reformját és bővítését. A Kohl–Schröder váltás ezeken a célokon nem változtatott. Az is bizonyos, hogy Magyarország a csatlakozni képes jelöltek első csoportjához tartozik. Mindezt Wilfried Gruber, Németország budapesti nagykövete hangsúlyozta lapunknak adott interjújában.– Nagyköveti hivatalát csak néhány hónapja töltötte be Budapesten. Hogyan összegezné eme rövid időszak benyomásait?– Először is: beigazolódott számomra, hogy Magyarország a rendszerváltoztatás folyamatában sikeres volt. Politikusaik már arról beszélnek, hogy országuk az átalakulás új szakaszába lépett, s úgy gondolom, ebben sok igazság van. Németországban is van tapasztalatunk ezen átalakulásról, amely nálunk sem volt egyszerű. Tény persze, ott mások voltak a feltételek. Összegezve elmondhatom, csodálom azt a sikert, amit országuk az utóbbi tíz évben elkönyvelhet.– Németország október 3-án ünnepli a két német állam egyesítésének tizedik évfordulóját. Miként értékeli országa évtizedes útját, milyen mértékben olvadt össze a gyakorlatban a két országrész?– Egy ismert mondás szerint: most nő eggyé, ami együvé tartozik. Ez a folyamat nagyobb nehézségekkel ment végbe, mint ahogyan tíz évvel ezelőtt elképzeltük – de végbement. Legutóbb Schröder kancellár nyári körútján látogatást tett mind az öt keletnémet tagállamban. Útja kritikát váltott ki, mivel többen megkérdőjelezték, szükség van-e egyáltalán még erre a különbségtételre.– Az új tagállamokban megjelenő jobboldali szélsőségeket is az átalakulás nem várt nehézségei közé sorolja?– Németországban, ha periférián is, de valóban jelen van egyfajta jobboldali szélsőség. Úgy hiszem, hazám minden politikailag fontos csoportja azon van, hogy ezeket a negatív jelenségeket csírájában elfojtsa. Igaz, hogy az említett jelenség az új tagállamokban erősebb, mivel a társadalmi, gazdasági feltételek ott nehezebbek. Azonban ott is szilárd az elhatározás e jelenség leküzdésére. A sajnálatos jobboldali szélsőségek semmiképp sem árnyékolhatják be országunk valódi arcát.– Németország testközelből kísérhette végig Kelet-Közép-Európa évtizedes történelmi átalakulását. A megtett út elismerését jelentené az Európai Unió keleti bővítése. Külső szemlélőnek ugyanakkor úgy tűnik, mintha a Kohl-éra egyértelműen pozitív, a bővítést szorgalmazó álláspontjához képest változás történt volna. Felkészült-e már a bővítésre az unió, s melyek a jelöltek előtt álló legfontosabb feladatok? Országa álláspontja szerint mi a bővítés reális dátuma?– Először is ellentmondanék a kérdésében megfogalmazott egyik megállapításának. Nem értek egyet azzal, hogy a Kohl–Schröder kormányváltással a német külpolitika alapjait érintő bármiféle változás történt volna. Talán a stílusban, a megjelenítésben vannak apró változások, de céljaink változatlanok. Európa egyesítése, az unió szerkezetének reformja, a tagok körének kibővítése alapvető érdekünk, amelyért a szövetségi kormány síkraszáll. Különbséget abban látok, hogy míg nem kezdődtek meg a konkrét tárgyalások, s a bővítés csupán általános megállapítások szintjén szerepelt, könnyebb volt bőkezű kinyilatkoztatásokkal előállni. Most viszont az új tagok belépésének konkrét kereteit, feltételeit kell előkészíteni, és saját felkészültségünket is ellenőriznünk kell.– Mégis, mintha a bővítési folyamat a kelleténél jobban lelassult volna.– Egy biztos: az unió előttünk álló keleti bővítése egészen új helyzetet teremt. Néhány év múlva az EU-nak több mint 25 tagja lesz. Egy több mint 25 tagállammal rendelkező unió egészen mást jelent majd. Németország vezető politikai csoportjai pedig olyan uniót akarnak, amely megőrzi tárgyaló- és határozatképességét, amelyet nem fenyeget kéthavonta a krízis veszélye. Ezért elengedhetetlen intézményeink, döntésmechanizmusunk megreformálása. Most olyan konkrét kérdésekről folynak tárgyalások, mint az EU-bizottság összetétele, a szavazás mikéntje a minisztertanácsban, egyes államok szorosabb együttműködésének lehetősége. Ezen kérdésekről a decemberben esedékes nizzai EU-csúcstalálkozón kell megegyeznünk, ami feltétele az új tagok felvételének.– Mi a bővítés időpontjára vonatkozó német álláspont?– Nem tudok dátumot mondani, sőt inkább azt szorgalmaznám, hogy a csatlakozás pontos időpontját érintő vita helyett egyfajta menetrendről beszéljünk. A legutóbbi berlini nagyköveti értekezleten Schröder kancellár megismételte, hogy amennyiben a nizzai EU-csúcstalálkozó határozatait 2002 végére végrehajtanánk, az Európai Unió 2003-tól kész lenne új tagok felvételére. Természetesen ez a leendő tagországoktól is függ, amelyek maguk határoznak arról, milyen gyorsan halad a vonat, azaz mikor érik el a belépéshez szükséges teljesítményszintet. Hogy mikor zárulnak le a konkrét csatlakozási tárgyalások, pontosan nem jelölhető meg, ugyanakkor az is bizonyos, hogy Magyarország ama csoporthoz tartozik, amely erőfeszítéseiben a legelőrehaladottabb. Hazájuk a csatlakozni képes országok első csoportjához tartozik.– Lengyelország is a csatlakozók első köréhez tartozik? Nem fordulhat elő, hogy éppen Varsó miatt csúszik a bővítés időpontja?– Lengyelország esetében nemcsak Németország közvetlen szomszédjáról van szó, de országainkat egy szenvedésteli történelem köti össze. A lengyel– német viszony éppen ezért nem egyszerű, de Lengyelország számunkra fontos partner. Kívánatos lenne, ha Lengyelország tagja volna az első csoportnak, amit nemrégiben külügyminiszterünk, Joschka Fischer is hangsúlyozott. Mégis, hogy ott lesz-e Lengyelország az első csoportban, arról Lengyelország maga dönt a teljesítményével.– Az unió belső reformfolyamatára, így a bővítésre is súlyos teherként nehezedtek az unió tizennégy országa által Ausztria ellen bevezetett szankciók. A „bölcsek jelentését” követően nem tartja téves döntésnek az év eleji kemény német fellépést? Menynyiben mérlegelték a szomszédsági viszonyból adódó prioritásokat?– A tizennégy állam az FPÖ kormányba kerülése után azért foglalt állást a szankciók mellett, mert vezető FPÖ-képviselők a választási küzdelem előtt és közben is elfogadhatatlan módon mutatkoztak be. A tizennégyek egyöntetű álláspontja volt, hogy ezek a megnyilvánulások nem egyeztethetők össze az unió értékrendjével, és ez ellen már a kezdetben tenni kell. A „bölcsek jelentése” kimondja, hogy a szankciók hatásosak voltak, elérték céljukat, így lehetővé vált a visszavonásuk.– Közép-Európa felzárkózásához jelentős mértékben hozzájárul beruházásaival Németország. Magyarországon is talán a leglátványosabb a német jelenlét. Melyek a legjelentősebb tőkebefektetési tervek?– A német vállalkozások valóban élénken érdeklődtek s érdeklődnek az egész kelet-közép-európai régió iránt. A német vállalatok ezzel megmutatták, mennyire fontosnak tekintik az integráció folyamatát, amelyhez egyben hozzá is járultak. Zárójelben jegyzem meg, ez azt is jelenti, hogy az adott befektetések nem Né-metországban valósulnak meg. Ha példának okáért Győrben vagy Pilsenben modernizálnak egy autógyárat, akkor ez nem Ingolstadtban vagy Wolfsburg-ban történik meg. A befektetési döntések egyébként a vállalkozások szintjén dőlnek el, ilyenkor pedig nagyon sok tényező játszik szerepet. Információim szerint a német vállalkozószféra számára Magyarország továbbra is nagyon fontos befektetési helyszín, de ez attól is függ, milyen keretet teremt e vállalkozásoknak a magyar gazdaságpolitika. A befektetési terveket illetően egy konkrét példa a győri Audi gyár további kiépítése, ahol egy újgenerációs dízelmotor gyártása indul majd el, mégpedig az egész VW-konszern számára.