Én nem tudom…

Én nem tudom, az anyatermészet politikailag korrekt-e, avagy a haladó emberiséggel vívott évezredes küzdelemben réges-rég elfelejtette már a fair play alapszabályait, miszerint télre tavasz jön, tavaszra nyár.Persze az egészet az ember kezdte szerszámkészítő mániájával, amelynek során jelenleg az atom-tengeralattjárónál, a géntérképnél és az SMS-nél tart, a komputerizált új nemzedék nem kis örömére. Már Vörösmarty Mihály tudta, hogy „az ember fáj a földnek”, pedig az ő korában még a folyók szabadon hömpölyögtek, a robbanómotorok hallgattak, az atommáglyák nem lobogtak, a bacilusok nem voltak rezisztensek a penicillinre, az esőerdők nagyokat lélegeztek, és Isten ózonpajzsa védte a napozni vágyó kopaszokat. Mondhatjuk hát, hogy az ember egyre jobban fáj a Földnek, s aligha ámuldozhatunk azon, ha a Föld válaszol erre a fájdalomra. A hívő sem hiheti komolyan, hogy Isten épp erre gondolt, amikor arra biztatta az embert: vegye birtokába a Földet, rendelkezzék az ég madaraival, s a mezők vadjaival.Most egy orosz atom-tengeralattjáró sok halottal az óceán mélyén pihen. A tenger sok mindent elnyel, és sok mindent őriz. Valamikor úgy tetszett: végtelen. Ma, akár egy nagy lavór, amelyben a technikai civilizáció a lábát mossa.Engem igazából az a hír rettentett meg, amely arról szól, hogy a posztszovjet–orosz erdőkben soha nem látott gombák nőnek. Fuvalomként suhant át rajtam a gyanú, hogy a Nagy Föld hetvenévnyi kommunista uralom után, rettenetesebb titkokat rejthet, mint a tenger. Nem tömegsírokra gondolok, hanem arra az ordenáréságra, amelyet – a Pravda nyelvén – a természet átalakításának nevezhetünk, s az azzal együtt járó, légben, vízben, földben felhalmozódott ellenőrizhetetlen és kiszámíthatatlan hatású szennytömegre. Lehetséges, hogy az orosz gombák megbolondulásáról szóló hír a természet közvetlen, már-már organikus válaszát rejti a gátlástalan humánus tevékenységre?Idén, Közép-Oroszországban, a szokatlanul fülledt időjárás következtében, „nagy tömegben jelentek meg az orosz családok élelmezésében nagyon fontos szerepet játszó gombák, egyidejűleg sok tragédiát okozva. Csak a voronyezsi területen 42 ember halt meg gombamérgezésben, a rosztovi körzetben 11-en, a belgorodiban hárman… Összesen 440 mérgezéses esetet regisztráltak”.Mi ebben az igazán rémes? Hiszen Magyarországon is előfordul, hogy népes családok gyilkos galócát vacsoráznak a legjobb étvággyal és a legjobb hiszemmel. Ezek még holtukban is úgy érzik, hogy vacsorájuk kifogástalan volt, nagy tudatlanságukban egy pillanatra sem rémlett fel bennük, mit esznek.De az oroszok?!„A generációkon át kialakult, rendkívül fejlett gombaismerettel rendelkező Oroszországban a szakemberek értetlenül állnak a jelenség előtt. A gombák, mintha mutálódnának, sőt egyes veszélyes fajok, mintha álarcot öltenének. Gyilkos galócák megszólalásig hasonlítanak az ártatlan és finom galambgombákra, légyölő galócák „feledkeznek meg” a piros kalapszínről és fehér petytyekről. Találtak olyan halálos mérgezést okozó gombát is, amelyet egyszerűen nem sikerült azonosítani.”Ez bizony olyan, mintha a franciasaláta, az orosz krémtorta, vagy a lengyel tojás hirtelen tömény ciánná változna át. A mutáns gombát hiába viszed a piacon az ellenőrhöz, azt is átveri. Alig hiszem, hogy az orosz gombák a szokatlanul fülledt időtől bolondultak meg. Véletlen-e, hogy mindez a nagy Szovjetunió nagy utódállamában történik, én nem tudom.