Milyen madár volt a turul?
A mondabeli ragadozómadár leginkább egy nagy testű kerecsensólyomhoz hasonlíthatott, melyet a magyarok gyakran láthattak sztyeppei vándorlásuk során. A kerecsensólyom ma is honos hazánkban, az Európai Unió területén élő egyedek nagyjából hatvan százaléka itt él.

Az 1980-as évektől kezdve a madárvédelem pozitív hatásaként egyre nő az egyedszámuk – írja a Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület. A kerecsensólyom kedvelt élőhelyét alkotják a ligetes erdők, fasorokkal tarkított területek, amelyek a sztyeppékre is jellemzők voltak.
A nagyszentmiklósi kincs edényein is látható fontos motívumként
A turul díszítőmotívumként az ősmagyar használati tárgyakon is megjelent. Akkoriban az volt a szokás, hogy temetkezéskor a használati tárgyait is az elhunyt mellé helyezték, mivel az ősmagyarok hite szerint ezeket a tárgyakat használta tovább a túlvilágon is. A nagyszentmiklósi kincs edényein szintén megtalálható a turulmadár mint motívum.

Az Árpád-házat azért nevezték Turul-nemzetségnek is, mert a turul az uralkodásra termettség jelképének számított. Tehát a magyarok bízhattak abban, hogy amíg az Árpád-nemzetség kezében marad a hatalom, az ország biztonságban lesz, bőség és szerencse kíséri a magyarság útját.

A ragadozómadár-motívum a meséinkben is szerepel:
így például a Fehérlófiában a turulhoz hasonlatos griff az a madár, amely kimenti a főhőst az alvilágból, bár próbára is teszi: cserébe etetnie kellett őt Fehérlófiának a saját húsából. Akkor még nem tudhatta, hogy amikor az alvilágból a felszínre érnek, a griffmadár visszaadja neki az elveszett testrészeit. 1896-ban, a millenium, az ezeréves magyar államiság ünnepének idején került ismét az érdeklődés előtérbe a turulmadár mint a magyarság ősi jelképe.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!