Fenyők és örökzöldek

Fenyők, örökzöldek telepítésére a legmegfelelőbb idő a szeptember eleje. Figyelembe véve az időjárás idei alakulását, az örökzöldek ekkor lesznek a legjobb állapotban ahhoz, hogy új helyükön növekedésnek induljanak, hajtásaikat még a tél beállta előtt beérleljék, és fokozatosan hozzászokjanak az új környezethez. A tél beálltáig a gyökereken ejtett sebek gyorsan gyógyulnak, és az új gyökerek fejlődése is megindul. E növények ma már szinte csak földlabdásan kerülnek forgalomba, így az ültetéskor különösebb gyökérmetszésre nincs szükség, legfeljebb a földlabdából kilógó roncsolt gyökérágakat vágjuk vissza. A föld feletti részeket sem kell metszeni, csak a törött vagy beteg ágrészeket távolítsuk el. A konténeres növények a téli fagyok időszakának kivételével bármikor ültethetők.Örökzöldjeink – kevés kivétellel – a középkötött, agyag, homok és humusz egyenlő arányú keverékéből álló talajokon érzik jól magukat. A humusztartalom lényeges, mert a talajt lazítja, levegőssé teszi és víztároló képességét is növeli. A túlzott mésztartalom nem kedvező: az ilyen talajok lúgos hatása savanyú tőzeggel csökkenthető.A tápanyag szempontjából ezek a növények csak közepesen igényesek, egyes fajták – például a borókák – nem is kedvelik a tápdús földet. Műtrágyát soha ne adjunk az örökzöldeknek, de érett szerves anyagot igen: ezt ősszel talajtakaróként terítsük a földjükre. Az érett trágyát komposzttal, lombfölddel vagy tőzeggel (földkeverék) keverjük.A fenyőféléket, örökzöldeket mindig földlabdával vásároljuk. A földlabdát fóliába, nagyobb fenyőknél zsákvászonba burkolják. Ezeket az anyagokat csak az ültetőgödörben vágjuk le, óvatosan, a földlabda megsértése nélkül. A fóliát távolítsuk el, a vászon (felvágva) a földben maradhat, ez idővel elrohad. A növény gyökérzeténél kétszer-háromszor nagyobb gödröt ássunk, a kiemelt al- és feltalajt rakjuk külön. A földkeverékből annyit tegyünk a gödör aljába, hogy a kupacra ráhelyezett növény gyökérnyaka az eredeti ültetési mélységbe kerüljön. Vigyázzunk, nehogy a gyökeret összefogó földlabda szétessék. A földet alaposan öntözzük meg, a földlabda se kerüljön szárazon a földbe (ha kiszáradt volna, 24 órára rakjuk vízbe, hogy megszívja magát). A talajt az ültetést követően tapossuk meg, a növény körül formáljunk tányért, s a földkeverékből a talajra is terítsünk egy réteget.Ügyeljünk, hogy a növények semmiképpen ne kerüljenek se túl mélyre, se túl magasra. Ha a növény a talajból kiemelkedik, az öntözővíz lefolyik a tövéről, ha mélyebben fekszik a talaj szintjénél, ott meggyűlik a csapadék.Ültetés után a növény körül a talaj felszínét ajánlatos szélesebb körzetben lombbal beterítenünk. A takarás védi a talajt a kiszáradástól és a hideg idő beálltával az erősebb lehűléstől, illetve az átfagyástól. A későbbiek során ősszel mindig érett trágyával, földdel takarjuk talajukat, ezt tavasszal sem kell beforgatnunk, csupán gereblye segítségével a feltalajjal elkevernünk.A víz és a párás környezet az örökzöldek számára létkérdés: csemetéinkent hetente egy vödör vízzel öntözzük meg, meleg időben pedig ajánlatos naponta többször is megpermeteznünk lombjukat vízzel. Télen – ha az időjárás engedi – gondoskodjunk folyamatos vízellátásukról. Célszerű a déli oldalról árnyékolnunk őket, a szélnek erősen kitett helyeken pedig szélfogót is készíthetünk számukra.A fenyők kertünkben való elrendezésekor figyelembe kell vennünk a helyi adottságokat. Az égtáj, a beépítettség, a fényviszonyok, a meglévő vagy környező növényállomány árnyékoló szerepe mind hatással van az örökzöldek fejlődésére. A legtöbb fajta a szűrt napfényt, a páratelt levegőt és a védett fekvésű helyet kedveli. Célszerű tehát a kert nagyobb fái által védett, félárnyékos helyre csoportosan ültetni az örökzöldeket. A helyes növénytársulás kedvező hatása a természetben jól megfigyelhető: a növények egymás számára kedvező ökológiai viszonyokat teremtenek. Az örökzöld növénycsoportok közé idővel kisebb termetű örökzöld lombozatú évelők is telepíthetők.Kisebb kertbe csak olyan fajtákat, illetve fajokat ültessünk, amelyek nem nőnek túl a kert méretein. A növénytávolságnál figyelembe kell vennünk a növények várható évenkénti növekedését, illetve terebélyesedését. A kert betelepítésekor az egyik leggyakrabban elkövetett hiba a túlültetés. A kezdő kertbarát az útjába kerülő összes szép növényt megvásárolja, hazaviszi és elülteti, az így kialakult gyűjtemény egy ideig valóban szép is, de később, amikor a fák és cserjék kezdik elérni természetes nagyságukat, egyre inkább sűrű dzsungelre hasonlít.Megválasztásukkor meghatározó a lomb és a termés színe, őszi színeződése is.A lomblevelű örökzöldek a lombhullatóktól abban különböznek, hogy leveleiket nem évenként és nem egyszerre váltják, hanem több év alatt. Kertdíszítő hatásuk különösen télen érvényesül, amikor a lekopaszodott lombhullató fák és cserjék közt üde színfoltot nyújtanak még akkor is, ha színeik a téli hidegben megsötétülnek vagy piros-barnára változnak.A legismertebb és legszebb növények közé tartozik a borbolya, amelynek egyes fajtái örökzöldek, vagyis lombjukat tavaszig megtartják. Sövénynek nevelhető, de metszés nélkül is szép bokorrá fejlődik a puszpáng (Buxus). Igénytelen, a port, a napot, a szárazságot, az árnyékot vagy a nedvességet egyaránt tűri.A madárbirs nemzetség tagjai karácsonyig tartják meg lombjukat, legtovább a Cdammeri nevű, földre simuló, alacsony növésű bokor őrzi meg lombját, amely barnáspiros színt kap és piros bogyók is díszítik.A kecskerágó fényeszöld levelű, árnyékot tűrő, tél végéig lombot tartó szép cserje.A magyal a legszebb örökzöldek egyike. Fényeszöld levelei és ősszel korallpirosra színeződő bogyói a kert ragyogó díszei.Az örökzöld lonc méteresre növő, kecses megjelenésű bokor. A növény a lombjával díszít, a levelek hónaljában nyíló sárgászöld virágok jelentéktelenek.Kitűnő fenyője a kiskertnek a tiszafa. Mindenki ismeri, idősebb korában hatalmas fává nő. Értékes, hálás díszfa, nem túl igényes, legjobban azonban tápdús, mély rétegű talajban, párás klímában fejlődik. Decemberig piros termés díszíti. Többesével érdemes ültetni.A borókák a legismertebb és legkedveltebb fajok közé tartoznak. A tőalak szélsőséges viszonyok között is megél, a változatok azonban már igényesebbek: a nyári szárazságban öntözni kell őket. Közismerten igénytelen a boróka oszlop alakú változata. Minden talajon megél, csak a nedves fekvést nem tűri. Viszonylag gyors növekedésű, sziklakert kialakításához szinte nélkülözhetetlen.A tuják közül gyors növekedésű az oszlopos változat – talán a legszebb oszlop alakú fánk. Kiváló térhatároló, a nem kívánt kilátást két-három év alatt elzárja.A törpefenyő elfekvő, sűrű ágas, alacsony cserje, ritkábban kis fa. Magas hegységi növény ugyan, de a városi klímát is jól elviseli. A cukorsüvegfenyő a legkisebb előkertet is egyéni varázzsal tölti meg. Szabályos, kúpos koronájú törpefa. Lassú fejlődésű, évenként mindössze öt-nyolc centimétert nő. Magassága másfél-két métert ér el. Mély rétegű talajt, nyáron rendszeres öntözést igényel.